Mit tegyek? Állandóan hazudozok, és már nagyon bánt a dolog! (többi lent)

Lehet kéne egy jó pszichológus neked.

Az már legalább fél siker, hogy felismerted a problémat.

Ha nyitottak a szülők esetleg velük is beszelhetnel erről. Nem kéne megvarni, míg teljesen oda lesz a bizalom emiatt és semmit se fognak elhinni neked.

Egyetértek az előttem szólóval, hogy az is nagy lépés, hogy felismerted. Én akkor voltam megrögzött hazudozó mikor nem voltam elégedett az életemben valamivel.

Egy szakember tényleg sokat segíthet.

De kezdésnek elgonzolkodhatsz azon, mi az ami kiválthatja ezt. Szégyelled magad valami miatt, nem mered felvállani a szüleid előtt az igazi éned? Úgy érzed kell egy álarc hogy elfogadjanak. Régen túl sok elvárás volt irányodba részükről? Elégedetlen vagy? De az is lehet, hogy könnyebbnek érzed a hazudást mint igazat mondani. Nem szeretsz konfrontálódni?

Ezer meg ezer oka lehet, nekem most ezek a kérdések jutottak eszembe amiket megválaszolhatsz magadnak ha szeretnél.

Nyilván van amikor helytálló a kegyes hazugság, de a megrögzött hazudozás hosszú távon nem szül jót. A szüleid egy idő után nem fognak bízni benned. De az nagyon pozitív, hogy változtatni akarsz

Nekem van ilyen ismerősöm, még beszélgetni is megterhelő vele, mégsem monhatom neki, hogy tudom, hogy hazudsz, a múltkor nem ezt mondtad. Ráadásul sokszor jelentéktelen dolgokról van szó amiben nincs is értelme.

Számilj el inkább 3-ig, mielőtt kimondanád, és rá fogsz jönni, hogy felesleges.

Az én családomban is volt ilyen, az egyik unokaöcsém. sőt, fiatalon én is hazudtam. Mindketten úgy nőttünk fel, hogy a családunk látszólagos önbizalomban élt. Mi mindig azt kaptuk, hogy ezt meg azt ne csináljátok, nektek ez nem megy. Ti csak húzzátok meg magatokat, mert nem elég a tudásotok, tapasztalatotok. Magyarázatot, igazi támogatás sosem kaptunk. Nem rossz emberek a szüleink, egyszerűen csak nem volt meg a tudásuk ahhoz, hogy felelősségteljes emberré neveljenek minket.

Mostanra mindketten megváltoztunk. Nekem könnyebb volt, mert huszonévesen egy olyan közegbe kerültem, ahol komoly próbák sorozatával fejlesztették magukat az emberek. Számos intelligens és képzett tanárom volt. Megtanultam különbséget tenni jó és rossz között és ami a legfontosabb rájöttem, hogy van ennél feljebb is. A helyes cselekvés. A helyes cselekvés háttere az egyéni erkölcs.

Számos lehetőséged van. Tudnod kell, hogy ez csak egy állapot és nem végleges. Ha elsüllyedsz benne nehéz lesz, de ha elkezdesz FELELŐSÉGET vállalni valamiért, győzni fogsz.

És ez a kulcs. Keress valamit, amiben jó akarsz lenni. Keress egy közeget ahol ebben segítséget kaphatsz. És ami a legfontosabb, keress pár embert, akinek őszintén elmondod a problémáidat. Lehetőleg idősebbeket, olyanokat akikkel nem élsz együtt. De ne a netről. Olyanokat, akik tudnak tanítani és emberileg melletted állnak és támogatnak abban amit elhatároztál. kezdj el túrázni, fotózni, bármit.

És a legfontosabb. azt határozd el, hogy ennek a pár embernek sosem hazudsz. Vagy ha hazudtál, tudasd velük azonnal. Ha találsz olyat akiben megbízol, ezt el is mondhatod neki már az elején. Ez a problémád, ez a terved.

Ezeket az embereket soha ne használd ki. És bármit hazudsz nekik, legyen az a legkisebb dolog, mondd el nekik utána.

Vannak érzelmi szokásaink is. Minden szokást meg lehet változtatni de nagyon fontos, hogy igény legyen rá. A fenti módszerrel új szokásokat hozol létre.

A 7. választ el ne hidd, csak rémisztgetni akar. Fiatalként hazudik az ember a legtöbbet. Tudatosan próbáld leépíteni magadban ezt a dolgot. Próbálj minél többször igazat mondani. Én amikor hazudtam a te korodban, utána mindig megbántam, és elmondtam az igazat, ami nyilván kellemetlen helyzetet teremtett, de idővel segített megoldani a problémát.

Ma már semmiben sem hazudok, mert abszolút nem látom értelmét.

Ne aggódj! Döntés kérdése.