Szerintetek jogos volt? Nagy gyermekem folyamatosan ócsárol minket mikor néha napján meglátogat bennünket
Hónapok sőt már évek óta el tűröm hogy negatív jelzőkkel degradálja a családot .
Állandó jelleggel én hívogatom hogy jöjjön enni mi újság vele de szerintem ez egy anyukától alap hogy heti kétszer érdeklődöm felőle ilyenkor ki oszt hagyjam már békén megy a baratnojéhez nem fog se ebédre sem vacsorára átjonni , hozzáteszem hetekig nem érdeklődik semmilyen formában irántunk .
Mikor feljön idegesen ledobja a kabatjat elindítja a sorozatát és néha fel-fel néz hogy milyen rosszul nézünk ki.. a kis tesók.. illetve mi is!!! milyen büdös van milyen fajta kenyeret veszünk és így tovább sorolhatnám estig... csak a negatív ..., amiért betelt a pohár hogy kis öccse ott tepert kedveskedett dalolt neki hátha abba hagyja a sorozat nézést tehát aranyoskodott neki ,,erre ő Úristen a barátnőm kis tesója sokkal értelmesebb ez a fogyatékos nem tud semmit amit más 5 évesek tudnak , elmagyaráztam neki hogy jól tudod hogy alig látó az öcséd és ahoz képest teljes életet él mindenben ügyes legalább 100 dalt mondokat kívülről fúj ,rajzol stb stb ...utána újra lefogyatékozta mikor a kicsin rajta volt a szemuvege nagyon vastag a lencséje tehát a szeme irinyo pirinyo a szemüvegben , és elküldi a kicsit menj már innen te !!!!!barátnőm kis tesója sokkal értelmesebb , láttam azt a kislányt tényleg valóban nagyon szép okos , úgy vettem észre lenézi a kis tesóját . Szóval be sokaltam és mondtam hagyjon minket békén mostanában elég volt ne jöjjön hozzánk !!!!
Vissza él azzal hogy mindig beadom a derekam felhívom mi van vele most biztos nem fogom egy darabig keresni elegem van hogy én vagyis mi férjemmel kedveskedünk ô pedig degradál minket folyamatosan .
válasza: válasza:Anyaként a te kötelességed elsősorban foglalkozni a gyermekeddel. Hiába van most egy kisebb, a gyerek az mindig gyerek marad. Legalábbis a szülő szemében. Említetted az apját is, így valószínű, hogy tőle vette át a rossz viselkedési mintákat. Te meg lehet hogy végig passzívan álltál hozzá, amikor a lányodat bántotta verbálisan és/vagy fizikailag. Egyértelmű számomra a későbbi írásaid alapján is, hogy kontrollmániás lehetsz. A lány pedig a legkisebb ilyen rezdülésre is ugrik. Így működik a trauma.
Önmagunk ismerete egy rendkívül fontos és nem elhanyagolható dolog. És nem jó kifogás az, hogy hány évesek vagyunk. Úgymond az ember holtáig tanul. Szülőként pedig ez egy elsődleges szempont. Hiszen hogyan akarunk nevelni valakit, ha önmagunkkal sem vagyunk rendben, tisztában? Ezért sem vág bele manapság a fiatalok értelmes része a gyerekvállalásba, mert az anyagiakon túl nem szeretnének fájdalmakat okozni a gyereküknek.
Nem szégyen tehát magunkba nézni és rájönni a hibákra. Rengeteg ilyen önismerettel kapcsolatos videó, tanulmány van, amik segíthetnek az elindulásban. Utána pedig érdemes egy szakértőt is felkeresni. Ha ezek megvannak, utána rátérhetsz arra, vajon a lányoddal mi a baj.
A lányodon pedig kötelességed segíteni. Az, aki olyan tanácsot adott, hogy ne beszélj vele, vagy hogy ő se beszél a sajátjával, nem normális. És nem is szerette sosem a gyermekét. Mert egy igazi szülő soha de soha nem lenne képes lemondani a saját véréről. Nekik is önmaguk és a gyerekük megismerésére kellett volna szánni az időt, ahelyett, hogy a sebeiket nyalogatva feladták. A szeretetnek kell a legfontosabb hajtóerőnek lennie, hogy a gyerek megtanuljon szeretni. Ettől család a család. Az, hogy neked és nekik ilyen rossz a kapcsolatotok az utódokkal, alátámasztja azt, hogy nektek ez nem sikerült. De sosem késő változtatni.
"Aki üvegházban él, ne dobálózzon kövekkel."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!