Hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy segítségre lenne szükségem? Bővebben lent ⬇️

Szóval, anyukámmal mindig is nagyon rossz volt a kapcsolatunk, de körülbelül a gondok igazából 2-3 éve kezdődtek.. Igazság szerint, úgy gondolom, komolyabb segítségre lenne szükségem, már kisebb koromban jártam pszichológushoz, de nem mertem előtte megnyílni, és így az egész hatástalan volt... Körülbelül fél éve nem járok már hozzá, de úgy érzem szükséges lenne megkeresnem egy pszichológust, vagy pszichiátert.Nagyjából egy éve folyamatosan öngyilkos gondolataim vannak, és előfordul az is, hogy bántom önmagam... Komolyan problémáim vannak, amik belülről fakadnak,még ha egy boldog periódus zajlik is le az életemben, se vagyok jól. Apukámmal nagyon jó a kapcsolatom, szeret engem, törődik velem, őszinte, néha össze veszünk, de az természetes. Azt hiszem vannak barátaim, de mindig úgy érzem, csak elviselnek, megjátszák, hogy kedvelnek... Tudom, a leírás alapján úgy tűnhet, semmilyen okom nincsen így érezni, vagy csak sajnáltatom magam, de ez nem igaz. Bűntudatom van, amiért nem vagyok elég jó, amiért nem tudok úgy viselkedni, ahogy az normális, egyszerűen nem tudom elviselni, ha megmondják mit tegyek, még ha ezt teljesen kulturált, vagy szép módon teszik, úgy érzem, hogy akkor gyenge vagyok. És nem lehetek gyenge, mindig erősnek kell mutatom magamat... Pont ezért is nem merem elmondani a szüleimnek, hogy gondjaim vannak, nem tudom mit mondjak, nem tudnék velük szembe nézni, félek, hogy nem vennének komolyan. A régi pszichológusomhoz nem szeretnék visszamenni, mert ő már azt hiszi ismer... Az a baj, hogy ha az utcán látsz valakit, akit utálsz, átmész a másik oldalra, de ha magadat utálod, hiába mész akárhová, ott is ott leszel. Nem tudom érti-e valaki, mire gondolok....

Leginkább azért félek, hogy nem vennének komolyan, mert még nagyon fiatal vagyok...

Szerintem ez nem normális, de egyedül azért félek az öngyilkosságot, mert félek, hogy nem sikerül, nem mernék a szüleim szemébe nézni, apukám szerint az öngyilkosság önzőség...

Az alatt, hogy anyámmal nagyon rossz a kapcsolatom azt értem, hogy egyfolytában veszekszünk, már volt, hogy az éjszaka közepén elszöktem, és olyan, hogy iskolanapon még hajnali 2-kor a fürdőszoba padlóján fekve sírtam...

Előre is köszönöm a válaszokat, de mindenkit megkérnék, hogy segíteni próbáljanak, ne bántani.

(Sajnálom, ha a ki írásom összeszedetlen volt, vagy nem e fejeztem ki magam konkrétan..)