Miért viselkedik így az apukám?

Nos, azzal kezdeném, hogy édesapám erősen hívő, mert szerintem nagyon fontos lesz a továbbiakban. Idegenekkel, ismerősökkel példaértékűen viselkedik, mondhatni elég nagy "szentnek" mutatja magát, viszont én egyáltalán nem gondolom példaértékű embernek. Félreértés ne essék, az esetek többségében jól viselkedik és rendes embernek nevelt engem és a testvéremet is.

Ennek ellenére úgy érzem, hogy nem annyira családos ember, sőt, számára bármi jobb időtöltés a családjánál. Ha elmegyünk kirándulni, mindig nyavajog és nem élvez semmit. Ha tehetné, akkor ülne a szobában és tévézne egész nap. Nagyon ritkán ebédel velünk, mindig azt mondja, hogy nem éhes, majd amikor befejeztük, bemegy a konyhába és eszik egyedül.. Egyszer amikor anyum komolyabb beteg volt, akkor is inkább másnak dolgozott, másnak segített és este jött haza, minthogy anyummal üljön - ebből persze nagy vita lett. Rengetegszer mondja, hogy szeret minket, de néha úgy érzem, hogy alig törődik velünk. Ha munkából rossz kedvvel jön haza, mindig rajtunk vezeti le a feszültséget és nagyon sokszor goromba. Szerencsére én nem veszem magamra, anyumat viszont sokszor megbántja, még ha nem is mutatja ki. 17 éves vagyok és szerintem egyáltalán nincs szoros kapcsolatom apukámmal.