A kutyámmal úgy viselkedik a család mintha egy kisbaba lenne. Főleg az apukám. Szerintettek ez normális? O. o

Nálunk az unokapótló -.-'

Nem normális, vidd őket a diliházba.

Nálunk a párom "szerelmes" a palota pincsinkbe. Ha 5 percig nincs a látóterébe, már keresi, futkos utána, éjszaka takargatja, a lábát sem meri kinyújtani, ha ott fekszik a kicsi, ha éppen úgy tartja kedve, hogy az apjára fekszik, az apja meg sem mozdul, nehogy felébredjen a kicsikéje. Folyton attól retteg, hogy beteg, mert száraz az orra, ha kell, ha nem, orvost hív hozzá. Szóval nem csak apukád ilyen.

Ha valaki ennyire szereti a kutyákat akkor normálisnak mondható ez. Nekem meg a barátnőmnek van közös kutyánk mi is állandóan foglalkozunk vele meg babusgatjuk de mégsem úgy viselkedünk vele mint egy gyerekkel. Nálunk ez házőrzőnek van itt igaz bent alszik a konyhába de napközben az udvaron van.

Egy ismerőstől is hallottam ilyet, ő ki is mondta, hogy a szüleinek a kutya az unokapótló.