Hogyan éli meg egy nagyon introvertált szülő (leginkább anya), ha örökmozgó, hiperaktív, nyughatatlan gyermeke születik?

Szia. Én egy extrém introvertált anya vagyok. Van egy 2 éves nagyon aktív, lefáraszthatatlan lányom.

Az első idők nagyon nehezek voltak, de sokat segít egy támogató férj és egy családi háttér. Mindennap elvonulok 1 órára, beülök egy kád forró vízbe, és addig apa van a gyerekkel. Emellett minden hétvégén x órára (van mikor csak 2re, van mikor 5-6ra) nagyi vigyáz a gyerekre, és mi a férjemmel elszabadulunk kicsit kettesben. Egyébként ő is introvertált. Szerencsére van még alvás idő, ilyenkor a férjemmel együtt, de szépen csendben leülünk számítógépes játékokat játszani.

Ez első 1 év rémálom volt, mikor éjjel 6x kelt, délután is összevissza aludt 10 perceket, de mostmár teljesen kibírható, sőt élvezzük nagyon, annyira, hogy jön a kistesó már 25 hetes vagyok.

Amíg a rokonok szívesen vannak a gyerekekkel, addig marad minden ugyanígy (hétvégén nagyszülők vigyáznak rá pár órát, 1 óra énidő nekem a fürdőben, alvás időben kettesben csendben a párommal) aztán ha már nem bírják a hétvégére fogadunk bébiszittert.

Szóval a párkapcsolatunkkal minden ok, az anya-lánya kapocs, és az apa-lánya kapocs is tökéletes (bár mint minden lány gyereknél apa az isten, miután hazaért le vagyok tojva 😁), a nyugis időknek hála én se mentem tönkre.

Ha nem lett volna ilyen segítőkész a családom, a férjem, biztos, hogy tönkrement volna énis, meg a házasságom is, és nem lett volna több gyerek.

Ha családi segítség nincs is, de jó férjet választassz, akkor még egy ilyen gyerekkel el lehet bírni. Kettőhöz már kell bébiszitter, vagy család. Harmadik gyerekünk biztos, hogy nem lesz, ahhoz már a család vagy bébiszitter is kevés.