Miért vagyok képtelen lázadni anyám ellen? Hogyan legyek képes rá?

Októberben töltöm a tizennyolcat, és szerintem anyám túl könnyen tud befolyásolni pusztán érzelmi zsarolással.

Konkrétan egy időben titkoltam azt is, hogy hajpakolást használok, csak mert ő egyszer azt mondta rá, hogy h*lyeség. Általánosban sokat veszekedett velem például bármilyen jegyért ami nem ötös. Szerintem durván korlátoz néhány dologban értelmetlenül. Jelenleg még mindig egy szobában alszok anyámmal, csak mert apu van külön szobában. (Apám horkol, illetve régen alkoholista volt amiatt is sok volt a vita)

Mostanában anyám néha előjön azzal, hogy ha egyedül akarok lenni, akkor szóljak és kimegy, de mindig megsértődik, ha ez meg is történik. Azon is képes megsértődni, hogy nem öltözök át ha bent van a szobában. Persze arra már nem emlékszik, hogy régen mindig beszólt olyankor, hogy milyen dagadt vagyok.

Ráadásul olyan számonkérő hangsúllyal kérdez rá a legkisebb apróságra is, hogy én érzem magam rosszul tőle, még akkor is ha tényleg semmiségről van szó.

Konkrétan annyi lázadást nem merek véghez vinni, hogy pl megrendelem azt a könyvet, hiába ellenzi.(erről már volt kérdésem) És szerintem ez rohadt gáz részemről, mert csak azt látom magam előtt, hogy ő hisztizni fog, hogy ő a meghalós baromságait fogja hajtogatni.

Amióta gimis vagyok kollégista lettem hál istennek, és ott meg merek tenni olyan egyébként jelentéktelen dolgokat, amin kiakadna, de ezt mindig eltitkolom előle.

Komolyan, nem vagyok képes beleállni egy vitába vele, pedig sokszor tudom, hogy nincs igaza, semmi következménye nincs a hisztin kívül, a kapcsolatunk ennél sokkal rosszabb már nem igen lehet. Igazából szerintem akkor romlott el minden végleg, amikor apám rendszeresen ivott.

Szóval szerintetek mit kéne tennem, hogy ne legyek ilyen logikátlanul konfliktuskerülő, ha az anyámról van szó?