Nem szólhatok rá a kutyára, mert kicsi? Ilyen mentalitással hogy akar kezelni egy 40kg-os kutyát?

Anyukám nagy állatbolond (megjegyzem, én is). Nála ez talán már több, mert gyerekeiként szereti az állatokat itthon. Eddig volt egy kistestű kutyánk és két macskánk. A macskákkal nincs baj, alszanak egész nap igazából. A kutya 4 éves, és egy kis zsarnok. Pl. ha apa, vagy én megpuszilnánk anyát, vagy megöleljük, a kutya azonnal ott van és harapja a bokánkat, nadrágunkat és mellé hangosan ugat. Ha ez a kanapén van, akkor mászik közénk és kap az arcunk felé. De olyan is volt már többször, hogy anya korábban elvonult lefeküdni, ment vele a kutya is (velük alszik) és amikor apa is ment volna az ágyba, nem engedte oda. És nem nagy kutya, hanem egy francia bulldog... A mai napig megrág mindent, legyen az cipő, távirányító, vagy telefon. Anya régen azzal védekezett, hogy "hát még kölyök", most meg, hogy "figyelemre vágyott", meg "minek hagytuk elől". Utazni nem lehet a kutyával, mert a hordozójában nincs el, anélkül meg már szétrágta kétszer a kocsiban a bőrülést.

Erre most hozott egy kölyök németjuhászt... Hogy neki örök szerelem ez a fajta, és most úgyis itthon vagyunk, össze tudja szoktatni a többiekkel. De ezt is ugyanúgy elkényezteti, és nem érti, hogy amíg a francia bulldogot maximum felkapja és arrébb pakolja, ha nagyon rájön az 5 perc, egy felnőtt, erős németjuhászt nem fog tudni így kezelni. Nagyon aranyos és cuki a kiskutya, ez tény. Én is szeretem az állatokat, nem bántani/verni/kínozni akarom. De ma reggel is szétrágta egy párnámat, vagyis mikor felébredtem, még azt cincálta. Azonnal elvettem tőle és kitettem a szobámból (a kutyát), közben hívtam anyát, hogy nézze meg mit csinált. Erre velem állt le veszekedni, hogy most miért szedtem el tőle, hát akkor már játsszon vele, úgyis tönkrement. Meg hogy ne zárjam ki a szobából, nem tudja, hogy rosszat csinált és csak unatkozott szegény...

Mivel nyissam fel a szemét, hogy ez így nagyon nem lesz jó? Kicsi, aranyos, cuki, ez tény. De egy barátnőmnek is van nagytestű kutyája (dobermann), sosem verte meg, de meg van tanítva a kutya mindenre így is, és nagyon szófogadó. Mindenhová tud vele menni (póráz nélkül is akár!), a kocsiban is elvan. Anya szerint meg csak az a két véglet van, hogy verjük a kutyát és "ridegtartásban" van, vagy pedig még azért is megdícsérjük, ha a 300 ezres telefont rágja szanaszét, mert "hát csak unatkozik szegény", meg nem tudta, hogy nem szabad...