Akik ezen az oldalon azt szokták szorgalmazni, hogy a magáról gondoskodni képtelen, pl. skizofrén, autista, értelmi fogyatékos, stb. felnőtt gyereket a szülők tetessék otthonba, azok?

A barátnőm fia skizofrén, a nagyon súlyos fajtából. Nála odaadóbb anyát nem tudok elképzelni, most még is otthonban él a 28 éves fia és én teljesen megértem.

Mindig is különc volt a fiú, de olyan 18-20 éves kora körül kezdett kiütközni rajta a betegség. Nem túlzok, ha azt mondom, kb. 100 helyre vitte, ilyen-olyan orvosokhoz, gyógyítókhoz, kuruzslókhoz, nem sajnálva az időt és a pénzt. Elvégzett tanfolyamokat, hogy jobban értse a helyzetet, bejárt segíteni a pszichiátriára önkéntesen, ahol a fiát is kezelték időnként. Nem írok le mindent, de tényleg mindent megtett. A helyzet viszont egyre rosszabb lett, a barátnőm sem lett fiatalabb, az egészsége nagyon megromlott, ahogy a házassága is. Ez egy óriási teher.

A fia kiszámíthatatlan, nagyon sokszor agresszív, hányszor, de hányszor aludtak úgy, hogy a szekrény oda volt tolva az ajtajukhoz, hogy nehogy álmukban lepje meg őket. Nem fürdik, nincs rá igénye, rávenni nem lehet. A gyógyszerek és a mozgásszegény életmód miatt kb. 150 kiló, már ülni sem nagyon tud, csak feküdni. A család semmilyen módon nem tud hatni rá, emelgetni nem bírják, kommunikálni vele nem lehet, a saját álomvilágában él és az még nagyon jó, ha éppen nem agresszív. Nem bírták már gondozni sem fizikailag, sem mentálisan, nem volt más választás, csak az otthon.

Nagyon sokszor látogatják, ki is hozzák, de ápolni, gondozni már nem bírják és én ezt teljesen meg is értem. Szinte belehaltak lelkileg, de még is mit tudnának tenni? A fiú állapota egyre rosszabb és ők sem bírják már idegileg és fizikailag sem. Aki ezen nem ment át, vagy nem látta közvetlen közelről, az ne ítélkezzen!

Nem leszek népszerű, tudom, mert sose vagyok az ebben a témában, de engem nem érdekel. A természetben ezek az életképtelen, idejekorán halálra ítélt egyedek lennének. Mi emberek, meg saját életösztönünket elnyomva hajlandóak vagyunk egy egész életet feláldozni egy életképtelen másikért, akitől semennyi vagy minimális szeretet jön vissza max. Gyakorlatilag parazita gondozás.

Lehet gyűlölni, köpködni, nullázni, mindenki szíve joga, de mások gyűlöletét (vagy irigységét) könnyebben viselem, mint a teljes életem kukázását egy másik életképtelen ember miatt.

Még nincs gyerekem, de párommal szerencsére ugyanúgy gondolkodunk. Ha beteg gyerekünk születne, amit az anyaméhben még nem lehetett látni, akkor lemondanánk róla, otthonba adnánk. Főleg ha egy súlyosan értelmi fogyatékos gyerekről lenne szó, akinek csak a légzés funkciója működik kb. Először szellemileg és testileg is tönkre mennénk, meg utálnánk magunkat, mert utálnánk a gyerekünket, és aztán egymást is megutálnánk párommal. Ő le is léphetne akár, de nekem mint anyának egy életen át tartó szolgálatot kellene teljesítenem. Fel kellene adnom az egész életemet. És szomorú vagy nem, de én se az enyém, se a párom életét nem adnám fel egy beteg gyerekért, akkor sem, ha a miénk.

"Akik ezen az oldalon azt szokták szorgalmazni, hogy a magáról gondoskodni képtelen, pl. skizofrén, autista, értelmi fogyatékos, stb. felnőtt gyereket a szülők tetessék otthonba, azok?

Azok jártak már ilyen otthonban?"

És kövezz meg kérdező, de ezzel igenis kb azt akarod kimondani burkoltan, hogy aki ide teszi a gyerekét, az mekkora k*cs*g, mert szegénynek milyen rossz. Igen, akkor legyen helyette rossz 3 embernek? Vagy épp még többnek?

#15, pontosan. Ne áltszentkedjél már legalább, kérdező, mert nyilvánvaló, miért írtad ki a kérdésed ilyen lekezelő, sunyin sejtető stílusban. Képzeld, tudunk olvasni a sorok között attól még, hogy az “elítélem ezeket az embereket” mondatot nem volt merszed leírni...

Mellesleg nagyon eltűntél, pedig kíváncsi lennék a (nyilván sokkal jobb) megoldásaidra az eddigi történetek kapcsán. Meg a válaszaidra is a feltett kérdéseimre (4-es komment). A lekezelés, személyeskedés nem az meg az sem, hogy itt sejteted megfoghatatlanul, hogy hát természetesen te átéltél már mindent is, sőt a másik oldalt is, de konkrétumot nem bírsz írni, csak fölényeskedsz, burkoltan ítélkezel. Pedig pl segíthetnél talán másoknak, ha leírnád, TE mit cselekedtél, hogyan oldottad meg a dolgokat, ki milyen állapotban volt stb.

Ja hogy ez nem megy? Mert kamuzol csak itt összevissza? Szerintem csak egy szokásos okoskodó valaki vagy, aki látott egy ilyen intézetet (borzalmas állapotok tudnak lenni, ezt nem vitatom), aztán most fröcsög a gonosz családokra, akik ide merik adni az illetőt, mert nem akarják és nem is tehetik meg, hogy egy elmebeteg veszélybe sodorjon másokat. Békásmegyeri paneltűz megvan pl? Mikor a te tündibündi, pszichiátriáról kiengedett skizofréned felrobbantotta a fél házat, s ezzel megölt többek közt egy két tinédzsert?

Ha nem jártak, akkor mi van? Nincs mindenkinek annyi passzív jövedelme, hogy otthon tudjon maradni ápolni. Aztán meg amikor a mániás fázisban puszta kézzel kitépi az ablakára szerelt rácsot, kimászik és elviszi a családi autót, és aztán súlyos balesetet okoz, akkor ki fogja vállalni a felelősséget? Talán te?

Megtörtént a családban, igen. Ők se voltak hajlandóak otthonba adni, mert az milyen már, mit fognak szólni. Majdnem megölt két embert, bírósági ügy lett belőle, kényszergyógykezelésre küldték, több év zárt osztály. Az tényleg sokkal, sokkal jobb, szakfelügyelet nélkül hagyni, hogy idáig romoljon az állapota, mert szegényke. Nem szegényke, hanem BETEG, aki szakápolásra szorul.

Én lennék a két autista kisfiú anyukája. Nem a kérdező miatt, hanem a válaszok miatt szeretnék újra írni. Nálunk az autizmus, mint általában mindenkinél 2-3 éves korban jelent meg. Addig ezek a gyerekek is teljesen egészségesnek látszanak. Vagy ha esetleg előbb vannak gyanús jelek, akkor a védőnőtől kezdve mindenki próbál nyugtatni, hogy ezek a dolgok csak életkori sajátosságok. Szóval a lényeg hogy mire leesik, hogy más a gyereked, addigra olyan érzelmi kötődés alakul ki, hogy nagyon nehéz elválni tőle.

Persze ez egészen más, mint amikor már szülés után megtudja valaki hogy betegen született a babája. Lehet úgy könnyebb elengedni.

Ne haragudj, de neked kérdező politikus vagy cégvezető a férjed esetleg? Vagy miből tudnád finanszírozni egy beteg gyerek 0-24-es ápolását évtizedekig? Azt ugye tudod, hogy nem tudnál dolgozni mellette? Milyen férfi vállalná,hogy 50 évig tartson el egy fizetésből magán kívül 2 felnőtt embert, mert anyuka nem akarja otthonba adni a 'gyereket'? Szerinted milyen házasság tartana ki egy skizofrén gyerek mellett? Hát semmilyen. Előbb-utóbb apuka lelép egy normális nővel, aki normális gyereket szül neki és nem kell eltartani. Anyuka egyedül marad a fogyatékos gyerekkel, jó esetben megkapja a házat könyöradományként a volt férjtől. Aztán kapja még a max 90 ezer ft-os ápolásit, amiből kifizeti a rezsit meg marad 60 ezer kajára, az szűkösen elég, de akkor fűtésről meg gyógyszerről már ne is álmodjon, nem hogy új ruhàról. És ez az élet még mondjuk 50 évig, amíg anyuka meg nem hal. Utána a felnőtt fogyatékos gyereke meg úgyis otthonba kerül. Anyuka elb*szta az egész életét, soha nem tudott dolgozni, soha nem nyaralt, nem vett magának semmit. Nem ment randira, ha ment is, kinek kéne 2 kolonc akit az első pillanattól lehet eltartani? Élet ez? Csak azért, mert egy önmagát képtelen ellátni ember ápolasát erkölcsi okokból fontosabbnak tartotta a saját életénél?

Jól mondta az egyik válaszoló, az ilyen embereket a természet kiválasztotta pár ezer évvel ezelőtt. Pár száz évvel ezelőtt máglyára küldték a mentális betegeket, a fizikai fogyatékosokat meg szimplán a rokonság ölte meg. Száz éve meg gázkamrát meg emberkísérleteket kaptak. Akkor most miért áldozza fel egy felnőtt ember a saját életét, hogy egy ilyen életképtelen embert neveljen és ápoljon élete végéig? Mennyi ilyen gyereket látsz viszont a hírekben, hogy előbb utóbb embereket ölnek, plázákban lövöldöznek? Megéri ezért nevelni? Megéri egész nap egy olyan demens nagyszülőt ápolni, aki direkt eltömíti wc papírral a wct,hogy dugulást okozzon? Aki a saját ürülékével dobál meg utcán sétáló embereket az erkélyről? Aki mellett a kulcsot a párnád alá kell dugnod, hogy ne szökjön ki éjszaka? Aki azt üvölti a szomszédoknak,hogy te vered meg éhezteted? Aki mellett állandóan lakattal kell elzárni a gáz nyitót, mert különben rátok gyújtja a lakást? Ne legyél álszent.

A többi álszenttől is jöhet a lepontozás.

#18, szerintem senki nem ítéli el azt, aki maga ápolja a családtagját, AMENNYIBEN ezt biztonságosan meg tudja tenni. Én tisztelem, aki képes erre és téged meg a hozzád hasonlókat is épp ugyanannyira, akik képesek voltak belátni, hogy nekik ez nem fog menni.

Ellenben a kérdező utóbbiakat igen nagy mellénnyel leszólja, de persze csak burkoltan. Engem pl ez borított ki, nem az, hogy valaki ápolja-e a beteget vagy intézetbe adja. Szerintem ilyen téren senkit sem kéne leszólnia senkinek, mert minden eset és ember egyedi, plusz tényleg veszélyes lehet egy súlyosan fogyatékos valakit otthon tartani, ha nem tudják megfékezni őt, mikor mondjuk dührohama van.