A ti szülőtöknek/szüleiteknek sincsenek barátai?

Ahogy megfigyeltem szinte az összes barátnőmnek az anyja eljárkál ide-oda barátnőstül, iszogatnak kicsit, vásárolgatnak, meg egyéb "nőcis" dolgokat csinálnak. Míg nálunk úgy apámnak van csak baráti köre, szinte mindig megy valakihez, addig anyám többnyire itthon van, mamánkhoz megy el, vagy boltba, vagy tesóm meccseire megyünk el családostul. Sose láttam, hogy bármikor is elment volna egy délutánra, hogy ő most XY-nal találkozna. Tudom, hogy inkább introvertált, itthon is jól el van, de még telefonon sincs olyan valakije, akivel hetente, 2 hetente beszélgetnének egy jót. Most vannak a rokonok, de ők szerintem nem ebbe a kategóriába tartoznának.

Most hogy én is itthon vagyok, sokat beszélek az én barátaimmal, barátnőimmel. Napközben Messengeren írogatunk, este beszélünk videóhívásban. Hiányoznak a barátaim, ha minden este nem is, de heti 3 alkalommal videóhívásozok valakikkel és jól esik mással is beszélni, nem csak az itthoniakkal.

Mindig irigykedve hallgattam barátnőim történeteit, hogy ők ide-odamennek az anyjukkal, vagy az anyjuknak ilyen meg olyan barátosnéja van, meg miket megéltek, míg anyum 18-20 éves kora körül beállt munkába, a volt osztálytársaival már nem igazán tartja a kapcsolatot, akikkel meg barátkozik, azokkal is csak alkalmakkor, mert pont egy helyen tartózkodnak. Pl mikor apám haverjai átjönnek hozzánk egy bulira (vagy apámék mennek el) akkor az asszonyok is jönnek, akkor anyám nyílván társalog velük. Az egyik nő a főnöke, vele csaknem napi szinten találkozik (nem csoda), a másik nő tesóm volt ofője és egyben első edzője, vele meccseken is szoktunk találkozni, velünk szokott akkor is lenni, a harmadik nő az egyik üzeltnek a társvezetője (a férje a főnök). Mikor ez a banda összejön akkor elvan anyum velük, de nem igazán érzem, hogy lenne saját baráti köre, mert ezek a nők apám haverjainak a feleségei, olyan a "haverokkal együtt jár"-nak tudnám őket mondani (itt a "baráti státuszra" gondolok, nem a személyükre!).

Anyum azt mutatja, hogy elvan ebben a kis világában, de néha (olyan évi 1-2 alkalommal) kijön rajta az, hogy nincs(enek) igaz barát(j)a(i).

Én nem szeretnék ilyen életet élni, szeretném 20-30 év múlva is a kapcsolatot tartani a barátaimmal, szeretnék néha kiszakadni egy délutánra a normális kerékvágásból úgy, hogy valakivel beülök valahova. Hagyjam anyumra a maga választását vagy finoman érdeklődjek nála, hogy miért nem tartja a régi barátaival a kapcsolatot?