Hogyan lehet kezelni egy olyan embert aki bár nem rossz szándékú, de képtelen elfogadni mások véleményét, meg sem próbálja megérteni a másikat, nem érdekli?

Az apukámról van szó, így képtelenség normális viszonyt kialakítani, mert egyoldalú és elnyomó. Biztos, hogy önmagától nem fog változni, mert nem érti, nem ismeri fel, hogy ez probléma. Ezen kívül nagyon sok frusztráció van benne, amik folyton előjönnek, gyakran ideges és nagyon negatív. Megmondom őszintén semmi kedvem hozzá, nem igazán emlékszem olyanra, hogy jól éreztem volna magam vele, talán mikor néha tollas labdáztunk gyerekkoromban. Igyekszik a javamat nézni, támogat stb. de ezek csak fizikai dolgok, érzelmileg ha néha próbálkozik azt is borzalmasan rosszul és megbeszélni nem lehet ugye vele, mert nem ismeri be, hogy problémái vannak, mindig csak azzal jön, hogy nehéz élete volt meg stb. ami igaz is, de szerintem nem teszi elfogadhatóvá, hogy bántson lelkileg. Fogalma sincs hogy ki vagyok és nem is érdekli valójában. Ez a része engem már nem érdekel, felnőttem, rendbe tettem magam és élem az életem. Engem inkább az a része zavar hogy saját maga alatt (meg a család alatt) vágja a fát a borzalmas hozzáállásával.

25N