Mit tegyek? Anyám egyedül él, három hete ki se mozdult a járvány miatt, és most az őrület határán áll.

(javaslom, próbáld ki pár napig, hogy nem mozdulsz ki sehová, akkor megérted, hogy úgy nem lehet élni!)

Magam is karantén alatt vagyok, az ételt házhoz rendeljük, itthonról dolgozunk, és csak anyámhoz járok át a bevásárlással. Jelen pillanatban múlt hét csütörtökön voltam pékségben, hajnali hétkor. Anyunak nem jó, hogy a teszkótól rendel, mert nem akar online fizetni. És a kaja házhozszállítás se jó neki, mert magának akar főzni. Nem kell kioktatni, nekünk se jó. És pont ez a lényeg, hogy most senkinek sem jó, nem kéne egymást kikészítenünk. Azt viszont anyunak senki se tiltotta meg, hogy lemenjen a parkba sétálni, de oda nem akar menni, mert fáj a lába.

Én nem tudom megcsinálni a haját, nem élünk együtt, és mi is csak tisztes távolból érintkezünk, kesztyűben. Hogyan engedhetném akkor hogy egy idegen a haját megcsinálja?

"Mondjuk ha nem héti egyszer mennél hozza, lehet nem volna ennyire kikészülve."

Egyszer tudok menni, az nekem harminc kilométer gyalog, egy tíz-húszkilós hátizsákkal. Szerintem ne okoskodj. Rajtam kívül van még gyereke, akinek kocsija is van, sőt, két felnőtt unokája is, szintén autóval. De erről nem akartam beszélni. Így is szar szemét alaknak érzem magam, de nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha baja esne egy ilyen hülyeség miatt, mint a frizurája.