Másoknak is ilyen nehéz, akik egyedül élnek az anyjukkal mint tini?

17 vagyok és kettesben élek anyámmal. Apa születésem előtt elhagyta anyát.

Anya tiszta őrült, állandóan mondogatta, hogy ami megszülettem, már akkr tudta, hogy én leszek az ő igazi férje, én vagyok a férfi a családban. Mival EGÉSZ általánost magántanulóként töltöttem így anyám megtarthatott magának. Úgy képzeljétek el, hogy én kedvességből olyanokat mondtam anyának, hogy majd ő lesz a feleségem. Ezt konkrétan 4 éves koromban mondtam.

Minden baját rámzúdítja. Mivel én vagyok az egyetlen, aki itthon meghallgatja, így minden egyes gondját, örömét, baját szeretetét csak ömleszti belém. NEM BÍROM!!

Nem enged el sehova. Azt mondja, hogy a többi ember mind rossz. Az osztálytársaim egy kis magántanulós balfsznak tartanak. Mert a szociális készségeim teljesen hiányoznak. Hála anyámnak.

Egyszerűen képtelen vagyok kitörni innen!! Anyám egy őrült! Láttátok a "Csak egy átlagos suli" címűfilmet, most ébredek rá, hogy az az anya is így anyuci kicsi fiának akarja megtartani a fiát. Ugyanilyen az én anyám is.

Követeli, hogy menjek egyedül suliba, de amikor meg mennék, akkor nem engedi, mert félt, ezért inkább elvisz.. Mondom, hogy nem normális.