A testvérem autista rettentő nagy a kivételezés. Mással is előfordult már ilyen?

Sziasztok!Nagyon sokat gondolkoztam hogy leírjam e ezt az egészet mert igaz hogy névtelen oldal stb de nem szeretek a problémákról beszélni.De úgy döntöttem hogy leírom,ezt nem sajnáltatásból vagy panaszkodásból írom.Én egy 17 éves lány vagyok szeptemberben töltömbe a 18 at.Röviden annyit rólam hogy sosem voltam az a fajta lány aki bulizik pasizik drogozik és a szülőknek aggódni kéne mert a gyerek elzűlött.Mindig is jó tanuló voltam (nekem fontos volt ez fontos hogy legyen egy jó karrierem).Mindig segítettem mindenkinek.Meg jó nevelt vagyok.De a szüleimmel nagyon megromlott a kapcsolatom.Egészen addig semmi probléma nem volt amég a most 14 éves testvérem meg nem született.Nagyon nagy volt az öröm hiszen megkapták a várva várt fiú gyermeket.De kiderült hogy autista(pontosabban viselkedés zavaros).(orvos kezeli)Igen tudom hogy a szüleimnek is nehéz.Meg megértem hogy ez egy betegség.De borzasztó amit velem művel a testvérem konkrétan naponta piszkál.Volt olyan hogy mosogattam belenyúlt a vízbe rám fröcsölte.Vagy elment melettem és rám köpött.Folyamatosan bejárkál a szobámba (pedig van egy olyan szabály hogy engedély nélkül nem mászkálunk a másik szobájába)Ha én megtenném lennék minden.De ő megteheti.Volt hogy tönkre tette azokat az ajándékokat amit a szülinapomra kaptam számomra fontos emberektől.A csokikat megette.Vagy voltak durvább húzásai is pl kidobta az erkélyről a telefonomat.Vagy bele nyomkodta a wcbe azt a versenyre készített rajzomat amivel több órát dolgoztam.(persze nem tudtam nevezni rá).Össze kente a falamat banánnal.Meg baromi csúnyám beszél rólam és követelőzik pl egyik nap így (elnézést a kifejezésért ),,Te utca sarki(ezt azért így írom hogy kimenjen a kérdés)csinálj nekem rántottát". Megmondtam neki hogy nem érek rá majd később elkezdett hisztizni persze hogy félbe kelett hagynom a dolgom és csinálni neki.A szüleim ezeket az eseteket úgy kezelik hogy,,tudod hogy beteg".Vagy mindig az a válasz hogy én pesztereltem ki ezt az egészet belőle.Minden esetben én vagyok a hibás.Ha valami rosszat tesz ő sosincs megbüntetve még elbeszélgetve sincs vele.Én nagyon sokáig mosolyogva türtem ezt az egészet,de már nem bírom lelkileg ez nagyon kiakasztó.Tömb házba lakunk nagyon vékonyak a falak egyszerűen a barátaimmal telefonálni se tudok mert nem hagy folyamatosan bejön meg beszél.Barátom még nem volt és ennek az a főbb oka hogy konkrétan rettegnék hogy felviszem és az öcsém mit művel.Nagyon sokszor a házi feladatát én csinálom meg mert a szüleim megkérnek rá hogy segítsek.Ha a szüleimmmel beszélni akarok erről a vége úgy is az lesz hogy ha betöltöm a 18 at oda költözök ahova akarok.Elkezdtem az iskola melett diák munkázni.De hát iskola melett egy életet beindítani nagyon nehéz.De az iskolát csinálni ebbe a helyzetbe is nehéz.Konkrétan már kezdek lelkileg tönkre menni ebbe de nagyon nem tudok már mit tenni.Eddig valamennyire jó volt mert elmentem suliba vagy dolgozni vagy barátokhoz.De így hogy karantén van muszáj itthon lennem és nehezen bírom.Sajnos senki nincs akivel ezt megbeszélhetném mert a szüleim nem állnak ilyen téren melettem,meg a barátaim nem tudnak a helyzettel mit csinálni jó sokat elvesztettem ez miatt. Ti mit csinálnátok ?Van olyan akivel van/volt ilyen?