Mit kellene tennem? Az anyám nárcisztikus személyiség?

Az édesanyám, minden nap veszekszik valamiért.... Minden egyes nap. Persze mindig utána ő az áldozat és én meg a nagyi vagyunk a hálátlan senkit, mert ő lelkét kiteszi értünk. 2 naponta főz, ga főz... Nem dolgozik, sohasem dolgozott apám hagyatékából tengődik, meg kapja az ápolási díjat a nagymamámra. A napi programja az, hogy minden nap letörli a porokat, felseper, felmos, hipós ronggyal megtisztít pár tárgyat, meg kimossa a WC-t... Amire megkér megcsinálom, ha kell fát vágok, füvet nyírok, fát pakolok, etetem, itatom, fürdetem a kutyát, lepucolom az ablakokat, kiporszívózom a szőnyeget stb. Mégis lusta senki vagyok a számára. Jellemzően egy nagyobb veszekedés 3-4 órás, ha vissza merek szólni, több is. Akár képes egész nap ordítozni. Olyan komoly szintén űzi ezt a tevékenységet, hogy már nemegyszer hívtak rá a szomszédok rendőrt....

Én 20 éves vagyok, a nagymamámmal és vele élek egy fedél alatt. Első éves egyetemista vagyok. Jelenleg halasztottam egy évet, addig is gondoltam keresek valami pénzt. Sajnos semmilyen munkát nem kaptam, hiába jól sikerül az érettségim (4,5 volt az átlaga) nem tudok elhelyezkedni sehova. Vagy a fiatal korommal van baj, vagy azzal, hogy nincs már most 4-5 év szakmai tapasztalatom.... Szóval, mondhatni kár volt halasztani....

Az anyámmal ma eléggé összekaptunk .

Leesett egy 1000Ft-os a tárcámból a Földre. Az anyám kétszer szólt, hogy vegyem fel. Én akkor keltem fel, nem nagyon volt kedvem ezzel foglalkozni, mondtam neki, hogy oké majd felveszem.... Ekkor anyám elkezdte rugdosni azt az ezrest, a lábával összetaposta, és szét is tépte.... - Na mondom kezdődik.

Felültem az ágyon, és ezt mondtam neki emelt hangon: Nyugodj már le te h&lye! Erre hozzám vágta az éjjeli szekrényem tartalmát, egy poharat, egy vizespalackot, a távirányítót, és egy tolltartót, ami pont a golyóimat találta el... Mondanom sem kell, eléggé fájt... Nyúlt volna egyébb dolgokért is, de amikor lehajolt, én tudom, hogy ez szégyenteljes dolog, de hátba vágtam.... Tenyérrel... Nem nagyon, csak egy ilyen kis tasli szerűen. Tudom, ez hatalmas szégyen, és nagyon szégyellem is magam, sírva kértem kicsit később tőle bocsánatot, de nem hatotta meg. Elborult az agyam... Ennek legfőbb oka az volt, hogy már hetek óta, mit hetek, már legalább egy éve, minden egyes nap kiabál velem valamiért. Ilyenkor jellemzően elhord minden g-e=inek, b-u=inak, átkozódik, szitkozódik, a halálomat kívánja, lehord minden lusta g--%nek.

Mindezt olyan hangerővel, hogy a fülem fájni szokott egy-egy cirkusz után. Másrészt pedig egy olyan ponton talált el, ami nagyon érzékeny. Az incidenst követően összetörte a laptopom, ledobálta a karóráimat a földre. Azóta megy az ordibálás. A halálomat kívánja, azt mondja le fog szúrni éjjel késsel....Az összes kaját ami itt van a házban kidobta, vagy megette, mert ő nem fog egy olyan g+#i, b-*i, f--zo#óra főzni mint amilyen én vagyok. Olyan dolgokkal dobálózik, hogy én 8 évesen azt mondtam neki, hogy k%rva, meg hogy egyszer azt mertem mondani az apámra, aki azóta meghalt, és annó elhagyott minket, hogy szeretem.... Ekkor voltam olyan 11 éves.... 5évvel ezelőtt, vetettem magamnak egy bőr irodai váltáskát, gondoltam gimibe jó lesz... Egyszer-kétszer hordtam, azóta a szekrényben porosodik... Már 5 éve dobálja fel nekem az akkor 4ezer forintba kerülő táska árát! 5 éve! Elhord mindennek, ordít virnyít, most meg is ütött. Nem róvom fel neki mert én kezdtem... Elősször levágott egy pofont, utána belémrúgott, és egy grafitceruzát belém akart szúrni, szerencsére nem ment át a ruhaanyagon.... Azt mondja, hogy itt vége, ő nem fog többet rólam gondoskodni, tartsam el magam, egy senki vagyok a számára, egy idegen, és úgy is fog tekinteni rám. Nem tudom mi tevő legyek... Ezt követően a nagymamámmal is elkezdett ordítozni, mert állítólag ő tehet róla, hogy ilyen g-ci lettem, és állítólag ő ellene tanít engem.... Nem bírom a kiabálást.... Egyszerűen beleőrülök, ideges vagyok, mondhatni idegbeteg. Minden fel+asz idegileg.... Tikkelek a szemeimmel, remeg a kezem, éjszakánként rémálmaim, pánikrohamaim vannak már évek óta! Utóbbival sokáig kezeltek is. Nem akarok már élni, nem megy.... Sehova sem tudok elmenni, senkim sincs aki befogadna.... Talán jobb lenne ha megölném magam. Nekem erre az egészre, már nincs szükségem. Nincs szükségem a mindennapos veszekedésekre, arra ahogy anyám ordít velem! Ráadásul az egyetemre amire járni fogok, küldött egy emailt, hogy én súlyosan bántalmaztam őt. Plusz mindenkinek akit ismerek. Megtiltotta, hogy egyek, (nyilván azért ettem valamit, de értitek) megtiltotta, hogy a bojlert, amit egyébként 3 évvel ezelőtt az én megkeresett pénzemből vettünk, használjam...Nem tudom mi tevő legyek. Ha meghalnék, úgyse érdekelne senkit, megfogom és megölöm magam. Mit tegyek? Menjek hajléktalan szállóra? Jelenleg munkám sincs.... Ha eladnám a cuccaimat, nagyjából 250ezrem lenne..... Ennyi pénzből mit tudnék csinálni? Max 1-2 hónapra ki tudnék venni egy garzont... De utána?? Újra vissza kellene mennem anyámhoz.....Már nem akarok élni....Nem bírom az anyám lelki terrorját. NEM LÁTOK MÁS KIUTAT!