El akarok menni itthonról. Tudnátok tippet adni?

Itthon már nem bírok lenni. Apám egy idegbeteg állat, aki kiabálással és pofonokkal old meg mindent. Anyám pedig rajtunk vezeti le a feszültséget.

Két testvérem van, egy nővérem és egy öcsém.

A nővérem egyetemre jár utolsó éves ezért is lakik velünk. Én végeztem a sulival (18 vagyok) és idén jelentkeztem egyetemre.

Viszont ma már elegünk lett a noveremmel.

Anyámék semmibe vettek minket, mindig azt kellett csinálni, amik nekik jó. Apám rokonai segget nyalni kellett, beoltozni, hogy még a bokánk se látszódjon ki. Barátokkal meg alig engedtek el. Sokszor már én magam nem mertem elkeredszkedni. Lekik terrorban élünk és én így 18 év után megelégelték, ahogyan a nővérem is.

3 hónappal ezelőtt megkértük őket, hogy had vegyünk egy kiskutyát. Minden álmunk az volt, hogy legyen egy. Nagy nehezen beleegyeztek azzal a feltétellel, hogy csak mi foglalkozunk vele.

A pénzt össze tettük, gyűjtöttünk rá a noveremmel. Majd megvettük. Minden holmiját, az iskolát, a kaját mi fizettük. Mi etettük, mi takarítottunk utána.

Viszont a szüleim mondhatni mérgezni kezdték a kutyát. Kávét adtak neki, édes kekszet, romlott szalámit.

Mikor ezt megtudtuk ( először a szalámiról tudtunk) megmondtuk nekik, hogy ne etessék a kutyát ilyenekkel. Elmondtuk mit nem szabad nekik, de szépen mondva be lettünk kussoltatva. Szinte mindennap ment a balhé, hogy ne adjanak ilyen mérgező dolgot a kutyánk! Ma viszont betelt a pohár és nem akartuk, hogy megöljék a kutyát, így a nővérem ma este elment a kutyával a barátnőjéhez és reggel vissza viszi a tenyésztőhőz.( ez a terv)

Viszont én már nem akarok ebben a házban élni. Ezzel a családdal. És ez a kutyás dolog volt az utolsó csepp.

Nincsenek barátaim, kiktől segítséget tudnék kérni. Nincs tapasztalatom munkában.( mert mikor dolgozni akartam menni nem engedtek el, mert szégyen nekik, hogy a lányuk dolgozik, így inkább az egyetemre készültem tovább)

Pénzt ezek után kapni se foguk tőlük és az össz-vissz pénzem 1500ft....

A korona vírus miatt pedig csak rosszabb a helyzet.. gondolom már nem annyira keresnek embereket munkába.

U.I: A rokonok, ismerősökre nem számíthatok. Nagyszüleim, apám részéről undoritoak. Anyám részéről pedig nagymamám van, aki velünk él mert beteg.