Anyám sajnos Jan 31.-én eltávozott hosszú betegség és szenvedés után. Mindig jó volt a kapcsolatunk, szerettem stb. A tudat hogy elment nem fáj ugyan, de egy egészségeset nem tudtam sírni.. Nem tudom normális e ez, közben vettem egy szép házat, és 2hete derült ki hogy a feleségem terhes. Sok dolog foglalkoztat most. Jó illetve rossz dologok egyaránt történtek, de sem boldog, sem pedig szomorú nem vagyok. Inkább tompa... Nem tudom hogy ez így mennyire egészséges. Nem örlődök, de sokszor gondolok anyámra, a szenvedésere.. De ugyanakkor várom hogy apa legyek... Örülök hogy egy hatalmas családi házba tudtunk költözni. De valami azért mégis üres.
Ez nem bűntudat, hanem a tehetetlenség érzése, hogy nem tudunk mit tenni bizonyos negatív események bekövetkezése ellen.
2020. márc. 8. 08:03
Hasznos számodra ez a válasz?
2/16 anonim válasza:
Mindenki másképp éli meg a gyászt, ez teljesen normális. Én nagyon közel álltam a nagymamámhoz, mikor meghalt mégsem tudtam sírni. 2 hónappal később főzni akartam valamit és fel akartam hívni a receptért, nálam akkor tört el a mécses és tudatosult, hogy ő többé már nincs velem.
Őszinte részvétem.
2020. márc. 8. 08:05
Hasznos számodra ez a válasz?
3/16 anonim válasza:
mndenki másképp gyászol.
Amit nem értek, ez a mondat, szerintem ez azért durva: A tudat hogy elment nem fáj ugyan...
Nem fáj, hogy elment????
2020. márc. 8. 08:11
Hasznos számodra ez a válasz?
4/16 A kérdező kommentje:
Mert megváltás volt neki.. Sokat szenvedett. Lelkileg edzett figura vagyok, de amilyen állapotban volt. Feleségem sírva rohant ki a korterembol. Én meg csak jártam és jártam hozzá be.. A végén már nagyon nehezen mentem be hozzá, lelkileg nagyon nehéz atélni. Mikor meghalt majdnem azt mondtam "végre" de ezt soha nem mondhattam senkinek, sem apámnak sem másnak. A halála már akkor megfogant bennem mikor olyan állapotba került. (akkor viszont kb 3 napig nem aludtam, illetve sírtam)
2020. márc. 8. 08:17
5/16 anonim válasza:
A halál sajnos az élet része! Ez a természetes ha a gyerek temeti el a szülőjét! Az üresség mindig megmarad,a lényeg az, hogy ne felejtsd el őt, őrizd meg a szívedben! A legnagyobb ajándékot kapod az élettől, egy új életet, ennél nagyobb boldogság nincs, erre koncentrálj!
2020. márc. 8. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
6/16 anonim válasza:
Na látod. Már akkor meggyászoltad őt. Azóta meg zajlik az élet. Nincs veled semmi baj, hidd el. Majd ha úgy érzed, sírsz egy nagyot megint. Ha nem, hát nem. Persze, hogy várod, hogy apa legyél, ez így természetes. Ha erre gondolsz, boldog vagy, nyilván - de nehogy már emiatt bűntudatod legyen! Vannak, akiknek amikor megszületik a babájuk, még ott van mellé egy-két beteg szülő is, akiket gondozni kell - na de miért kellett volna, hogy veletek is így történjen? Kár ilyeneken filózni. Édesanyád már jó helyen van. Most nyugodtan koncentrálj az új családodra, és legyetek mind nagyon boldogok.
2020. márc. 8. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
7/16 anonymousreview60 válasza:
Sokan gondolják, hogy "végre", mert túl sokat szenved a szerettük. Nincs ebben semmi kivetnivaló.
2020. márc. 8. 09:06
Hasznos számodra ez a válasz?
8/16 anonim válasza:
Mikor halt meg? mennyi ideje tart a gyász? A bűntudat a gyász része, és a gyász kb. 1-1,5 évig normális időtartalmú, de4 embere válogatja.
2020. márc. 8. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
9/16 anonim válasza:
Általában, ha jön valaki akkor utána valaki távozik. Vagy, ha eltávozott utána jön. Ez az élet természetes rendje. Nálunk mindig így volt a családban. Nálunk az esetek 90%ban úgy volt hogy a halál után született valaki, ahogy nálatok is lesz. Nekem pl nagypapám már rég meghalt, idén lesz 9 éve, hiányzik. De nem gyászolom már csak sokszor eszembe jut hogy nekem ő volt a legjobb ember az életemben.
2020. márc. 8. 09:26
Hasznos számodra ez a válasz?
10/16 anonim válasza:
Őszinte részvétem. Ez a gyászmunka, ami benned történik. Vannak fázisai, különböző megnyilvánulásai, bűntudat is, a veszteség fájdalma, és ez a tompaság depresszív állapot, ez is része, el fog múlni.
Gyerekkorban éltem át az édes elvesztését. Talán az évek munkája, ami bennem történt ezt követően, azt a tapasztalatot adja: egyszer ráérzel (most így szavakkal csak előrevetítem, ezt magadban kell átélve megérezni), hogy édesanya azt szeretné, ha megtalálnád az életben a helyed, ha boldog lennél, ha örülnél a növekvő családodnak és a felmerülő nehézségekkel megküzdve szabad felnőttként megoldanád a gondokat.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: