Hibáztassam az anyámat?

Figyelt kérdés

Sziasztok, 19 éves vagyok. 20 leszek idén. Még iskolába járok, szóval anyáméknàl lakom... már egyszer 17-8 éves korom között éltem külön , az akkori barátommal, de szakítottunk szóval haza költöztem

Anyagi téren minden jó nálunk, nem panaszkodhatok

Viszont a nevelôapám gyűlöl engem

Már 13 éve “nevel” és az elején pár évig jó volt a kapcsolatunk , nem tudom mi változtatott ..: elkezdtem kamaszodni és bevallom nem voltam jó gyerek mindig, sokszor szemtelen voltam és szófogadatlan làny létemre

A nevelőapám többször megütött az évek során, volt hogy “kisebbet” kaptam volt hogy durvábbat, anyámat is párszor de anyàm mégse vált el tőle sőt szült 2 gyereket

A testvéreinket egyebkent szeretem nagyon es anyámat is de úgy érzem hogy a nevelőapámnak az fàj konkretan hogy megszülettem és ez nagyon fáj

Szerencsére már eljutottunk oda hogy évek óta nem ütötte meg se anyámat se engem mert voltunk Csaladterapian amiert a nagymamám egyszer feljelentette

De azota se változott semmi ugyanugy les**ar (en se foglalkozok vele) ha hozzam is szol, bunko, üvöltözik, ha vossza merek szólni akármit, ku**a anyázik, mindennap legalabb ketszer hallom hogy idiota barom vagyok es hiaba akarom lesza*ni nem megy mert nem érzem azt hogy olyan rossz ember lennék hogy ezt érdemelném... azota már “felnőttem” nem beszelek csunyan, a jegyeim is jok...

El akarok költözni de anyam nem engedi a “suli miatt” de szerintem csak azert nem mert 2 műszakban dolgozik es amikor o delelottos en viszem az ocsemet iskolaba .

Neha elgondolozom hogy most csak a nevelőapàmat hibáztassam vagy anyàmat is? Nem érdemeltem meg hogy ilyen gyerekkorom legyen mégha anyagi téren mindenem megvolt de a lelki téren apa nélkül nőttem fel( az igazi apam alkoholista ) és anyam se érdemelt meg sok mindent megis vele maradt

Amiota felnőttem jobb a kapcsolatuk aminek orulok de ugy erzem ez örökre nyomott hagyott bennem

Véleményeket kérnek es tanácsokat :)


2020. márc. 3. 17:35
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
56%
Attól hogy elköltözöl, még meg tudnátok oldani az öcséd iskolába menetelét! De ha többen vagytok testvérek, más nem tud besegíteni?
2020. márc. 3. 19:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
100%
Édesanyád érthetetlen számomra, egy ilyen emberrel, hogy tud élni! Ha őt megüti az az ő problémája, bár ez is tönkre tesz egy családot, de,hogy a nevelt gyerekét is üti, az számomra elfogadhatatlan! 20 évesen már a kezedbe veheted az életed, változtass rajta, senkinek a beleegyezése nem kell!
2020. márc. 4. 08:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 A kérdező kommentje:

Koszonom a válaszokat

Mint leírtam mar nem voltam mindig szo fogadó jo kislany de ez szerintem nem ok arra hogy tobbszor is bántalmazzanak egy nalam sokkal erősebb férfi.

Anyam egyebkent jo anya, picit rossz olvasni hogy ilyeneket irt par ember mégha jot akartak akkor is es megertem a néző pontotokat, az o hibája is

De azert nem egy féreg.

Megegyszer koszonom a válaszokat

2020. márc. 4. 14:10
 14/15 anonim ***** válasza:

Nagyon ajánlom a Mérgező szülők című könyvet elolvasásra.

Szerintem az a könyv nagyon sokat tud segíteni abban, hogy az emberek megértsék, mi számít bántalmazó szülői, nevelőszülői magatartásnak, miért úgy reagál rájuk egy gyerek (tévesen) ahogy. Miért esik nehezedre hibáztatni édesanyádat, miért tartod fontosnak, hogy mentegesd azzal, hogy "egyébként jó anya!" mit lehet ezzel kezdeni, ha ráébredsz, hogy nem voltak normálisak a dolgok, amik történtek veled.

Például mérgező szülői magatartásnak minősül az is, amikor az egyik szülő tudatában van annak, hogy a gyerekét párja fizikálisan vagy mentálisan bántalmazza, de mert szülői mivoltában gyenge, fél az esetleges konfliktusoktól, attól, hogy esetleg őt is megalázzák, kényelmesebb neki a férfival maradni, esetleg mert anyagi biztonságot nyújt neki, vagy bármely más okból, de nem védi meg kellőképpen a gyerekét. Ilyenkor egy anyának kötelessége lenne otthagynia a bántalmazót, de nem tette meg. Ez jogosan vált ki belőled haragot, és ezzel együtt érthetően kelt benned bűntudatod. Nagyon nehéz lekezelni magadban a tudatod, hogy a szülő, akinek a feladata a védelmezés is lett volna, elárult téged. Ráadásul a másik szülőd totál nem tett érted semmit. Ezzel együtt nagyon nehéz megengedned magadnak, hogy anyukádat hibáztasd, mert a társadalom azt súlykolja, hogy szeretned kell a szüleidet, főleg ha Valamit adott is neked azon túl, hogy megszülethettél.

Az egy másik dolog, hogy hibáztathatod anyukádat, megkérdezheted, hogy hibáztatnod kell-e őt, igazából jó is, hogy megkérdezed, mert legalább beszélgetnek veled róla. De ahhoz, hogy gyógyítsd is a sebeid még fontosabb, hogy mit kezdesz a felismeréssel. Nem kell azt hinned, hogy nem volt nagy dolog, ami történt veled, mert igen is az volt és idővel egyre nagyobb súllyal nehezedik majd rád, ha a szőnyeg alá söpröd. Megteheted, hogy azt mondod, nem foglalkozol ezzel mélyebben, de figyeld majd meg magad évek múlva, ha esetleg ezt az utat választanád.. Szerintem tök sokat segíthetne, ha keresnél egy számodra megfelelő szakembert és feldolgozod ezt terápiák keretében.

2020. márc. 4. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 A kérdező kommentje:

Koszonom a válaszokat

Sokat segítettek a kommentek es a tanácsok

2020. márc. 4. 17:24
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!