Hibáztassam az anyámat?

Sziasztok, 19 éves vagyok. 20 leszek idén. Még iskolába járok, szóval anyáméknàl lakom... már egyszer 17-8 éves korom között éltem külön , az akkori barátommal, de szakítottunk szóval haza költöztem

Anyagi téren minden jó nálunk, nem panaszkodhatok

Viszont a nevelôapám gyűlöl engem

Már 13 éve “nevel” és az elején pár évig jó volt a kapcsolatunk , nem tudom mi változtatott ..: elkezdtem kamaszodni és bevallom nem voltam jó gyerek mindig, sokszor szemtelen voltam és szófogadatlan làny létemre

A nevelőapám többször megütött az évek során, volt hogy “kisebbet” kaptam volt hogy durvábbat, anyámat is párszor de anyàm mégse vált el tőle sőt szült 2 gyereket

A testvéreinket egyebkent szeretem nagyon es anyámat is de úgy érzem hogy a nevelőapámnak az fàj konkretan hogy megszülettem és ez nagyon fáj

Szerencsére már eljutottunk oda hogy évek óta nem ütötte meg se anyámat se engem mert voltunk Csaladterapian amiert a nagymamám egyszer feljelentette

De azota se változott semmi ugyanugy les**ar (en se foglalkozok vele) ha hozzam is szol, bunko, üvöltözik, ha vossza merek szólni akármit, ku**a anyázik, mindennap legalabb ketszer hallom hogy idiota barom vagyok es hiaba akarom lesza*ni nem megy mert nem érzem azt hogy olyan rossz ember lennék hogy ezt érdemelném... azota már “felnőttem” nem beszelek csunyan, a jegyeim is jok...

El akarok költözni de anyam nem engedi a “suli miatt” de szerintem csak azert nem mert 2 műszakban dolgozik es amikor o delelottos en viszem az ocsemet iskolaba .

Neha elgondolozom hogy most csak a nevelőapàmat hibáztassam vagy anyàmat is? Nem érdemeltem meg hogy ilyen gyerekkorom legyen mégha anyagi téren mindenem megvolt de a lelki téren apa nélkül nőttem fel( az igazi apam alkoholista ) és anyam se érdemelt meg sok mindent megis vele maradt

Amiota felnőttem jobb a kapcsolatuk aminek orulok de ugy erzem ez örökre nyomott hagyott bennem

Véleményeket kérnek es tanácsokat :)