Szerintetek is velem van a baj?

A családtagjaim állandóan csesztetnek, amiért alig ismerem a rokonainkat, én viszont a mai napig nem értem, miért kéne ismernem őket.

Egyébként rólam tudni kell, hogy szerintem még csak nem is terveztek, csak véletlenül besikerültem, amire van is jó pár "bizonyítékom", de ezt most hagyjuk. Szóval mire megszülettem, már nem éltek pl. a nagyszüleim se, illetve az egyikük akkor még igen, de a születésem után pár hónappal ő is meghalt. És mióta megszülettem, nálam annyira se vették a szüleim a fáradtságot, hogy meséljenek pár szót legalább a nagyszüleimről, max. akkor hallottam róluk, amikor rokonok voltak nálunk és szóba kerültek a nagyszüleim és megemlítették, hogy "Jajj, szegény Juli mamát is elvitte a szíve", vagy valami ilyesmi. De nekem konkrétan sose meséltek róluk, hogy milyen emberek voltak, nem mutogattak róluk képeket se, semmi. És a szüleim szerint szégyellnem kéne magam amiatt, hogy semmit nem tudok róluk, a nagyanyáimnak nem is tudom, mi volt a leánykori nevük, illetve fogalmam sincs, hol nőttek fel, meg ilyenek...

Illetve anyámék 10-en testvérek és mindegyik testvérének van egy csomó gyereke, ráadásul egyikük se laknak itt, ahol mi, mindenki össze-vissza él az ország különböző részein. Anyám a testvérei közül néhánnyal még tartja is a kapcsolatot, legalább pár évente egyszer látogatják egymást, de az ő gyerekeikkel (pár kivételt leszámíva) szerintem nem is találkoztunk, mióta én megszülettem. És a szüleim szerint ez megint csak szégyenteljes dolog, hogy nem tudom az unokatestvéreimnek még a nevét se (legalábbis anyám részéről), nem ismerem fel őket, meg amikor emlegetik őket, nem tudom kihez kapcsolni őket, hogy most ez kinek a gyereke meg kinek nem. Pár hete derült ki, hogy van két rokonunk, az egyiket csak Lackóként emlegetik, a másikat meg Lacikaként és én egészen idáig azt hittem, ők egy és ugyanazon személy...

Folyton beszólogatnak akkor is, amikor ezer éves fényképeket nézegetnek, amik 10-20 évvel a születésem előtt készültek és nem ismerem fel rajta az embereket, akikkel én személyesen max. öreg korukban találkoztam, amikor már nem is hasonlítottak a fiatalkori énjükre...

Lehet, hülyén hangzik, de nekem már gyerekként is mindig fura volt, amikor mondjuk egy barátom, osztálytársam fejből fel tudta sorolni az unokatestvéreit, meg a nagynénijeit, nagybácsijait, amikor én a rokonaink közül max. apám testvéreit, illetve azoknak a gyerekeit ismerem, meg anyám oldaláról alig pár embert. A többiek, hiába vagyunk akár unokatestvérek, olyanok számomra, mint a vadidegenek. És mostmár annyira nem is érdekelnek, úgy gondolom, ha 20+ évig megvoltunk egymást nélkül, minek kezdjek el most ismerkedni velük? A szüleim persze a mai napig mondogatják, hogy szégyellhetném magam, hogy nem "tanulom meg" a rokonaink nevét, de mégis honnan tanulnám, amikor ők se mondanak róluk semmit?

Szerintetek is nekem kéne rosszul éreznem ezek miatt?