Van itt olyan, aki nem szakította meg a szülőjével a kapcsolatot, de néha úgy érzi jobb lett volna?

Anyám miatt egy borzasztó gyerekkor van mögöttem, nem kevés időbe telt elfogadni, feldolgozni.

Fejlett az érzelmi intelligenciám, tudom, hogy ő miért lett olyan, amilyen és innen nézve megértem és sajnálom is őt.

De olyan dolgokat mond és tesz, amik után néha úgy érzem, hogy jobb lenne eltűnnöm az életéből. Nagyon durva energiavámpír, egy jó szava nincs soha. Nagyon nehéz vele 5 percig is beszélgetni, mert bárki életkedvét elveszi ennyi idő alatt. Emellett néha kimondottan bántó is, de nem ezeken van a hangsúly.

Hanem inkább rajtam, hogy mindezek ellenére nem akarom megszakítani vele a kapcsolatot, mert tudom, hogy miért ilyen és már attól is lelkifurdalásom van, hogy itt panaszkodok róla.

Itt néha olyan könnyedén mondják mások, hogy "X éve nem beszél a szülőjével, mert nem érdemli meg." Ezt is megértem, de nekem ez nem opció.

Van itt olyan sorstárs, aki igyekszik megbocsátani és a sok bántás ellenére tartja a kapcsolatot? Ti hogyan emelkedtek felül, amikor feldühít titeket?