Február 1-től kivettünk a párommal egy albérletet, de fogalmam sincs, hogyan mondjam meg apámnak, van valami tanácsotok?

23 éves dolgozó lány vagyok, és apámmal sosem volt túl jó viszonyom, nagyjából ahogy elkezdtem felnőni, megszűnt a szeretete irántam, pedig sosem voltam kicsapongó, nem csináltam semmi rosszat. Úgy 10-12 éves koromtól folyamatosan azt hallgattam, hogy egy idióta vagyok, úgy kellett kuncsorogni a szeretetéért. Ha rossz jegyet vittem haza, akkor volt, hogy egy hónapra elvette a telefonomat, laptopomat, szobafogság, stb. Nagyon kegyetlen szabályokat kellett betartanom egész életemben, a mai napig, amiről sok ideig azt hittem normális, míg mások rádöbbentettek, hogy nagyon egészségtelen családban nőttem fel... az egész életemet folyamatosan befolyás és kontroll alatt akarja tartani, volt hogy kamerát akart szereltetni a hálószobámba, csak ezt anyu se engedte neki. Van egy nővérem, 9 évvel idősebb, mint én, már régen elköltözött itthonról, de nagyjából vele is ugyanezeket csinálta. Sokszor bánt és bántott minket! Az egész életemet depressziósan, szorongva, félelemben töltöttem eddig. Nem riasztja vissza az agresszió, volt hogy vér is folyt, egyszer úgy megvert, hogy valószínűleg agyrázkódásom is lett, amivel nem engedtek kórházba, mentőt se engedtek hívni, elvették a szüleim a telefont. Két évvel ezelőtt májusban kivettem egy albérletet, amiről nem akartam neki szólni, aztán addig erősködött a családom, hogy végül elmondtam neki, mire az lett a vége, hogy odament ordibálni, ezért visszamondták, engem meg itthon iszonyatosan megvert, és fojtogatott. Fordultam már a rendőrséghez is, mire szószerint kinevettek, azt mondták, 18 éves vagyok, a saját döntésem, hogy otthon élek!

A múlt héten nem mostam fel a padlót, mivel nem voltam itthon, dolgoztam és ügyeket intéztem. A párom aznap este nálunk volt, apám meg egyszerűen nekem jött, amiért nem mostam fel, be akarta verni a fejem érte, a barátom fogta le. Pár napra rá sikerült is találni ezt az albérletet, kicsit rendeződtek itthon a dolgok, de közben meghalt a nagybátyám (apám bátyja), úgyhogy nagyon kellemetlen lenne még ezt is közölni vele, rohadtul félek, hogy bántani fog. Viszont nem mehetek csak úgy el minden szó nélkül, anyukámat még látni szeretném az életben, valamint a nővéremék is itt laknak pár utcára (én másik városba költözöm), valamint a cuccaim miatt még haza kell jönnöm néhányszor, és a temetésen is találkozni fogunk...

A nővérem amúgy az ő másik házába költözött, már van három gyereke, igazából apám azért is adta neki oda, mert meg akart már szabadulni a nővéremtől és a sógoromtól, engem viszont itt akar tartani szolgának, anyuval mi ketten vezetjük a háztartást és csinálunk helyette mindent, ő egy poharat nem képes arrébb tenni, lehamuzik a földre, aztán velem ordibál hogy porszívózzak fel stb.