Ti mindenben egyetértetek a férjetekkel/feleségetekkel a gyereknevelést illetően?

Fő vonalakban egyetértünk.

Én (apa) egy kicsit rugalmasabb vagyok, ugyanakkor amit kimondok, attól kevésbé lehet hisztikkel eltéríteni.

Ha ellenkezik a gyerek, én sose letörni akarom az ellenállását, hanem mindig meggyőzni.

Feleségemnek sokszor ehhez nincs türelme. Enged a hisztiknek, mert már nem bírja hallgatni, vagy fölkapja a vizet az ellenkezéstől, és izomból érvényesíti az akaratát a gyerek fölött.

Sokszor van, hogy az én felelősségemre rám hagy dolgokat a feleségem. Pl. ő félti, hogy felmásszon ide-oda a kertben, de azt mondja, ha én ott vagyok és engedem, akkor rendben (legföljebb bemegy a házba, hogy ne idegeskedjen rajta). Így készült fénykép kisfiamról 5 éves korában a létra nyolcadik fokán állva. :DDDD

Vagy én pl. el merek menni kisfiammal (és egyre inkább kislányommal is) olyan helyre, ahol kellemetlen lenne, ha hisztizne. Feleségem nem merne, én jobban megbízom a gyerekekben. És megszolgálják a bizalmat, mert ilyenkor mindig kiválóan viselkednek.

Szóval én olyan vagyok, hogy többet és jobbat feltételezek róluk, emiatt bátrabban engedek nekik dolgokat vagy viszem őket olyan helyre. Persze volt, hogy én is magamban izgultam, meg ott volt a B-terv a fejemben, hogy ha nagyon rosszul reagálná le, mit csináljak, de mindig megszolgálták a bizalmamat. Szerintem ez is nevelés és jót tesz a személyiségfejlődésüknek.

Meg még apróságok: fürdésnél én tovább engedem játszani őket a kádban, több/hosszabb mesét olvasok nekik, akkor is, ha fáradt vagyok stb.