Hogyan lehet megoldani, hogy a férjem megértse ne a mostohagyerekével szórakozzon? (hosszú)

Próbáljatok meg kompromisszumot kötni. Rászólhat a gyerekre, de csakis normális stílusban. Lehet, hogy a saját gyerekével is azért voltak problémái, mert nem tudott vele értelmesen, mindig a korának megfelelően kommunikálni.

Nekem is van "mostohagyerekem", ha nem tetszett valami, a kezdetektől fogva simán szóltam neki, normális hangvétellel. Sokszor egyszerűbb és hatékonyabb, mint kivárni, hogy majd az apja kezeli a helyzetet (ha akarja).

Hát ez kb olyan, mint amikor az anyósom baromságokat beszél/csinál a gyerekkel/nek, és nem szólok neki, mondván, h nem az én anyám. Csak puffogok magamban, meg csesztetem a férjem, hogy miért nem teszi helyre.

Nemrég rájöttem, hogy ez a lehető legrosszabb kommunikáció, passzív. (Na jó, lehet, hogy az agresszív rosszabb). Aztán egy ominózus mondata után azt mondtam, hogy legyen szíves, ne mondjon ilyet a gyereknek, mert. Azótamindenkinek sokkal jobb.

Ne is arról van szó,hogy neveld. Mert nem tekintélyelven kellene ezt megoldani, mostoha vagy, az neked úgysincs. Hanem hatékony kommunikációval.

Remélem meg tudjátok beszélni a gondjaitokat, de ez eleve el lett rontva, szerintem olyan nincs, hogy együtt éltek és nem nevelitek egymás gyerekeit. Én is úgy gondolom, hogy téged hibáztat amiért elment a fia és a gyerekeden "bosszulja meg".

Amiket meg leírtál a kommentedben, nem is értem, abban bőven benne volt a férjed is, nem tudom elképzelni a szitut, a gyerek rendszeresen felrobbantja a konyhát, ő meg nem veszi észre, akkor vagy szólt volna, hogy rendrakás, mosogatás, vagy csinálja meg ő. Ha egy gyerekre nem szólnak rá, akkor nem csinálja, persze, hogy lázad, hogy te elvártad. Összegezve, hibásabbnak érzem a férjed, mint a gyereket, kb. tojt mindenre, most meg cseszteti a gyereked, csodás, kell ez neked? Őszintén?

Te is ilyen frusztralt ember vagy, de a gyerek is rendetlen.

Pl. probalj meg olyan dolgokon nem idegeskedni, hogy a furdoszobaban vizes a tukor, meg hogy nincs elrakva a hajszarito. Ezek baromsagok konkretan. Alap hogy a tukor nem tiszta egy mosdokagylo felett, a hajszaritot meg el lehet akarhonnan venni. Ezeken mar csak te frusztralod magad. Amugy ertheto a problema.

Sajnos az a helyzet, hogy ha valaki 17-18 eves korara nem tanulja meg, hogyha foztem a konyhaban elpakolok magam utan, akkor kesobbb sem fogja.

En sokaig egyutt kenyszerultem elni 28 eves mostohatesommal mikor hazakoltozott. En a kozos helyisegekben mindig elpakoltam magam utan (az nem erdekel hol a hajszarito helye meg ilyenek, de eltakaritom a rendetlenseget), a srac meg 10 evvel idosebn volt nalam, es ugyanezt csinalta amit te mondasz, foleg a konyhaban mindent 1:1be ugy otthagyott ahogy elkeszitette a kajat. Ameg el nem koltozott nem valtozott ez pedig mindenki mondta mar neki.

Ez ketelu dolog. Neked se kene mindenen frusztralodni neki meg el kene pakolni de nem fog.

Család-vagy párterápiát javasolnék.

A srácod egy felület a férjed számára, rajta csapódik le a feszkó, ő a csatorna, ahová kivezetődik az irántad érzett düh és a saját kudarca miatti frusztráció.

Maximálisan tisztában van vele, hogy reálisan nézve nem támadható ahogy és amikert szóltál, és hogy a nagyfiú az elkényeztetett zsarnok a történetben, akit ő nem nevelt meg, mert könnyebb volt jó zsarut játszva lapítani.

Passzív - agresszív a kommubikációja, nem konfrontálódik nyíltan, ezert vannak a jópofáskodás álcájába csomagolt szurkák. Is.

Meg gondolom nem megy nyíltan szembe veled ha valamit kérsz, csak "kiment a fejéből", "nem úgy jött ki a lépés", "éppen most akarta", stb. , sunyi elkerülő manőverek serege amikkel szabotálhatja a neki nem komfortos helyzeteket anélkül, hogy rossz színben kellene feltűnnie.

Kicsi az esély rá, hogy kettesben tartósan megoldjátok, de hátha nincs igazam.

Nagyon jól látod, hogy mi a bántó a tiednek, igenis fontos,hogy megkapja a tiszteletet, akkor is, ha hibázott. Így tanulja meg a saját határai védelmét, nagyon helyesen teszed, hogy minden határátlépésre azonnal reagálsz: így érzi, hogy mellette állsz, rád számíthat.

Nehéz ügy, ismerem az érzést. Az én férjem fia úgy hagyta maga után a budit, hogy a hányinger is elkapott. Többször kértem szépen, hogy ne pisiljen mellé, húzza le maga után, a "nagydolgot" inkább nem is részletezem. 14 éves korára meguntam, közöltem az apjával, hogy mától ő fog takarítani a gyereke után, én nem csinálom. Egy hétig bírta, ő volt a jófej, akinek ez nem gond. Aztán rájött, hogy nem is annyira vicces hajnalban takarítani, hogy be lehessen menni.

Én családi kupaktanácsot hívnék össze a helyedben, a párod fiával együtt és megpróbálnék beszélgetni veszekedés, sértegetés nélkül. Mondja el mindenki, hogy mi bántja. Egy családban szerintem, a béke és a harmónia a legfontosabb.