Jogos elvárás-e, hogy egy szülő azt akarja, hogy a 17 éves gyereke minden tanácsot megfogadjon?

Persze, hogy jogos.

A családban a tanult és érdemes emberek azok akik a gyermekeknek utat mutatnak és védik őket az eltévelyedéstől.

Vagy nem. ;)

Nehéz bármit is mondani, általában pár beszélgetés megoldja a dolgokat (mit-miért-konklúzió).

Megj.: Az egy hibás feltételezés, hogy amiért a szülő fizet a gyerek teljesít.

Pl. a csecsemők rosszul járnának ...

Anya vagyok felnőtt fiam és lányom van. Ha kérnek mindig, és örömmel adok tanácsot, de mindig hozzáteszem a végén, hogy a tanácsomat meghallgatták aminek örülök, de nekik kell eldönteni, hogy élnek vele, vagy másképp döntenek. Én elmondhatom milyen hibákat vétettem annyi idősen, adhatok is tanácsokat, de nem várhatom el, hogy meg is fogadják. Ez már az ő döntésük. Azt is mindig mondom: Mindenki a saját hibájából tanul..

Mondok példát.

Pl: 15 évesen kezdtem el dohányozni. Nekem a szüleim elég szigorúan vették, kaptam is érte büntetést. De ennek ellenére 29 éves koromig komoly dohányos voltam. ( napi 1-2 doboz cigit elfüstöltem) Egyedül akkor hagytam abba amikor a gyerekeimmel terhes voltam, és amíg szoptattam őket. Majd újra visszaszoktam. 29 évesen egy nap összeestem az utcán, és fulladoztam. Nem kaptam levegőt. Pánikrohamom lett, majd elájultam. Kórházban közölték velem, hogy súlyos asztmás rohamot kaptam. Kiderült, hogy asztmatikus allergiám lett, amivel együtt kell élnem ezentúl. A doki elmondta, hogy az asztma kialakulásának fő oka a dohányzásom. Közölte, hogy vagy abahagyom, vagy lehet 50 évesen palackos levegőt kell majd húznom magam után, ha lélegezni akarok. Soha többé nem gyújtottam rá. Fiam 23 évesen dohányzik. Elmondta, mert nem akart titkot csinálni belőle- Tanácsot kért. Elmondtam miért érdemes abbahagynia, mondtam, hogy gyerekként saját maga is tapasztalhatta, amikor asztmás rohamom lett, és ő rohant a ventolinért. Meghallgatott, és bár nem lett full dohányos, de ha haveri társaságban van akkor elszív pár szál cigit. Ő döntése.

Lányom 17 évesen szerelmi ügyben kért tanácsot. Adtam, először ment a feje után. Majd rájött, mégsem mondtam ökörséget, mégis az lett amit "megjósoltam" ( na igen, mert én is átéltem, és szerintem minden fiatal lány átéli egyszer amikor szerelmes) , de később megfogadta a tanácsomat..

Tanácsot lehet adni, de nem kell elvárni, hogy megfogadják.

Valamit nagyon összekevertek.. A tanácsadás nem egyenlő a neveléssel.

Gyereket nevelni kell. De attól, hogy tanácsot adunk, az nem jelenti, hogy neveljük is. A tanács, és nevelés két különböző fogalom.

A szülő szemszögéből elvárás mert "ő csak jót akar".

De szülőként tisztában kell lenni azzal is, hogy a gyerek sokszor ugyis csak a saját hibájából fog tanulni.

Ezt el kell fogadni a szülőknek, hogy nem lesz minden úgy ahogy azt ők akarják. És érvekkel néha a szülőket is meg lehet győzni, hogy másképp is lehet jól csinálni valamit, nem csak ugy ahogy azt ők gondolják.