Mit csinálnátok, ha az anyukátok így beszélne veletek?
A múlt héten lett új kutyánk, a szüleim voltak vele sokat itthon, őket már kezdi megszokni, én pedig még elsőként karácsonykor találkoztam vele, így engem sokszor rág, ami nagyon fáj, mert még kölyök. A szüleim nagyra becsülik ezt a kutyát, főleg anyukám. Mindig előtérbe helyezi a kutyát, aki állandóan a házban van velünk és rombol. Mikor őt harapja, akkor lehordja a kutyát mindennek, de mikor engem, akkor bezzeg én vagyok a sz*r. Ma reggel mentem volna reggelit csinálni magamnak, és kimentem, kutya nekem jött a konyhában és anya rám szólt hogy idézem "takarodj vissza a szobádba, úgyis úgy jó, ha ott vagy fent az emeleten a p*csában." Ahelyett hogy mondjuk kizárta volna addig a kutyát az előszobába vagy adott volna neki egy csontot, hogy helyettem azt rágja. Nagyon rosszul esett, csak reggelit akartam készíteni, azóta itt szomorkodom a szobámban.
18/L
Ne haragudj, de én ezt az egész sztorit nem hiszem!
Vagy pedig valami lényegeset kihagytál, ami nem vetne rád jó fényt, mert a szülő a ritkán látott gyerekével ok nélkül nem beszél így.
Különösen nem az olyan, amelyik jó szívvel tud lenni egy kicsi, oktalan állatka felé.
Egyes: lehet, hogy nem hiszed el, de nagyon is létezik ilyen "anya" és "apa". Ha ez a történet igaz, akkor te az agresszor mellé állsz, azaz még te is bünteted az ártatlant: a gyereket. Szégyelld magad!
És igen van, aki a gyerekével így beszél, az állatot pedig abajgathja. Már csak azért is, hogy ezzel is belerúgjon a gyerekbe (értsd: még egy kutya is szerethetőbb nálad).
Ajánlott olvasmány neked: Móricz Zsigmond: Árvácska
(Abszolúte igaz történeten alapul.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!