A szüleim folyamatosan bántanak mentálisan, mert válogatós vagyok, pedig én mindig próbálok kompromisszumot kötni?
Alapból sok dolgot feltudok sorolni,amit megeszek, de túl sokat abból is amit nem. Emiatt szerintük később egy borzalmas ember leszek, aki nem viszi majd semmire, nem lesz párom aki ezt tolerálná. Család előtt meg szégyellik hogy válogatós vagyok, mintha ez egy betegség lenne. Példa: alapjáraton szeretem a pörit, viszont miután kész van hányingerem van a benne lévő hagymától és leszoktam a szaftot szűrni. Anyámék erre mindig azt mondták a többieknek hogy allergiás vagyok a hagymára.. (talán nem is az íze, szimplán a hang ahogy ropog, a textilje, az hogy a fogam közt van már undorító).
Alapból mindig mondom nekik (4en lakunk itthon tesommal aki mindenevő) hogy nekem mindegy mi lesz a kaja, ha úgy van eszem szendvicset is, de hát az milyen már, mekkora szemét vagyok és miattam megy kárba az étel. (Általában én eszem meg a kaják nagyobb részét négyünk közt, így látszik ha én nem nyúlok bele). Azt persze nem ismerik hogy főzzenek kevesebb adagot, akkor biztos elfogy, nem még ez is az én hibám hogy sok kaja megy a kukába... Nem tudom mi mást tehetnék. Nem fogok tudni olyat megenni amit utálok. (Próbáltak már éheztetni, megvesztegetni, szóval kérlek ne írjatok olyat hogy nekik kellett volna belém nevelni hogy mindenevő legyek, mert nekem ez sose ment).
Szerintem csak nagyon sokan vannak, akiknek nem jók a szociális készségeik és ezért amúgy sincs túl sok közeli kapcsolatuk. Itt meg pont olyan emberek tudnának jó választ adni, akiknek átlagon felüliek a szociális készségei.
Sajnos nekem nem azok. Esetleg szüleidnek kereshetsz valami olyan könyvet, hogy válogatós a gyerek mit tegyek, ahol le van írva, hogy ez rendben van, ne aggódjanak miatta. (Amúgy én is ilyen vagyok, szerintem öröklött, mert nagypapám is, nincs más a családban, aki küzd ezzel? Lehet, hogy szüleid is jobban viselnék, ha kiderülne nem te vagy az egyetlen).
Egyél azt és úgy, ahogyan jól esik, és annyit, amennyit te akarsz. ne törődj senkivel. Ha valaki bánt ezért, tedd helyre: ízlések és poofonok. Nem vagyunk egyformák. Épp az anyai szeretet egyik legfontosabb attribútuma volna az, hogy elfogad olyannak, amilyen vagy.
Aki az ízlésedért bánt, különösen az étel szintjén, az valójában valóban agresszor, mert a maga képére akar - erőszakosan - formálni. Egy 17 évesenél nem csoda, ha ez ennyire probléma, hiszen éppen a korszakban vagy, amikor ön magadat keresed és leválsz a szüleidről.
Egyél csak nyugodtan és azt, amit akarsz, úgy, ahogy akarod. Az a te ízlésed, a másiké más.
Én nem vagyok válogatós, minden ételt megeszek, ha jól van elkészítve.
Ellenben a moslékot, amilyen a pörkölt a ropogós hagymával, én is otthagynám.
Nem értem ez miért ekkora tragédia. Senki se szeret mindent.
Én egy különösen válogatós családban nőttem fel, úgyhogy nekem már nem lehetett választásom. De még én se eszek meg mindent. Pl kiszedem a sütiből ha mazsola van benne, a pörköltből meg kiválogatom a zuzát mert gumi állaga van.
Anyukám a fehér kajákat nem eszi meg (tej, sajt, tejszín, tejföl akármi ami fehér). Tesóm meg csak a húst szereti, úgyhogy vega kaják nálunk nem gyakran vannak.
Mégse zavart soha, hogy válogatnak.
Amúgy az tényleg nagyon fura ha ropog a hagyma a pörköltben ilyenről még nem is hallottam. Úgy lehet én se bínám megenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!