Azoknál a pároknál, ahol valamelyik fél szülője egyedül van, ott hogyan zajlik a karácsony? Együtt töltitek végig?

Minden évben érzelmi zsarolással zajlik, leginkább.

A 24-et fixen nálunk töltjük, mert az neki fontos (mindig is bele volt kattanva, hogy a 24 "a" karácsony), mostanában már a 25-öt is, mert kitalál valami programot.

Utána jön az érzelmi zsarolás. Hogyha mi megyünk anyósékhoz, akkor ő egyedül lesz négy napot, mi lesz vele. Vagy hogy tényleg ketten akarunk otthon lenni párommal? És akkor előveszi az összes karácsonyt 20 évre visszamenőleg, hogy mert mikor gyerekként láthatáson voltam, neki milyen szr volt... És akkor tuti megyek e párommal, mert ha esetleg mégse, akkor szóljak, és akkor milyen jó lesz. De ha szólok érte, akkor átmegy màrtírba, hogy ő megérti, ennek így kell lennie, "de".

November elejétől ez a téma, hogy hogyan tervezzük a karácsonyt. Minden évben.

Én egyedül álló vagyok, elég rég óta. Szüleim meghaltak, egyéb családtagom nincs akivel tartanám a kapcsolatot.

2 gyerekem van, az egyik otthon lakik még, a másik már házas. eszembe nem jutna, hogy elvárjam melyik nap jöjjenek, hogy ,megmondjam mikor "kell jönni. Ha akarnak jönnek, ha ráérnek jönnek, hála az égnek saját maguktól. Ahol ezt ki kell harcolni, megette a fene az egészet.

Az én gyerekeim karácsonykor is dolgoznak, szóval hisztizhetnék... de semmi értelmét nem látom az ilyen fajta "zsarolásnak.

Én egyedülálló vagyok, egyedül neveltem a gyerekemet is csecsemőkorától.

Mivel utálom a magányos szentestéket, így a két, szintén egyedülálló barátnőm közül valamelyikkel együtt szentestézünk, vagy nálam, vagy nála.

Aztán 25-én, vagy 26-án összejövünk a gyerekemmel és a családjával egy ebéd és délután erejéig, de ez sem nekem fontos, felőlem nyugodtan kihagyhatnánk.

Jobban élveznék egy wellnesst a 3 napban.

Konvenciók.

Elvileg ez az ünnep a szeretetről kellene hogy szóljon, azt pedig kikényszeríteni nem lehet.

Nálunk anyukám végig velünk van mióta apa meghalt, de ez számunkra nem is volt kérdés. Szeretjük, így nem akarjuk, hogy egyedül legyen.

Szerencsére anyósékkal, többi rokonn is jól kijön, így ha megyünk rokonlátogatóba, senkit se zavar a plusz egy fő.

Mindkettőnk szülei elváltak és egyedül vannak.

Apukám 24én du-kora este át szokott jönni odaadni a gyerekeknek az ajándékokat, este vacsora után pedig jön anya, akkor kapják meg a gyerekek a mi ajándékainkat is. Másnap du. jön értünk a párom apja és elvisz a másik mamához, marad kicsit és ő is odaadja a magáét, este vacsora a párom anyjával ahová jön a "sógornőm" is. 26án pedig megyünk a párom mamájához és nagy közös ebéd van.

(az én családomban sosem volt ez nagy ünnep, mégcsak nem is ettünk együtt soha. Az előző párom félárva volt, a szüleim akkor váltak amikor együt voltunk, változó volt, hogy 24én vagy 25én menten-e át hozzájuk, de az is olyan volt mint egx sima nap- apámmal akkoriban nem volt fényes a kapcsolat, így vele nem is nagyon találkoztam)

Én próbálok mindenkinek a kedvére tenni.

Ha a szülő és anyós is 24-én akarja, hogy menjünk, akkor az egyiknél ebéd, másiknál vacsora. Jobb is le tudni egy nap a menést, utána lehet nyugiban lenni.

Na de nálunk nem ilyen egyszerű.

Apukám egyedül van, így tesóimmal családostól 24-én megyünk hozzá, ez fix. Ez általában vacsora.

Elváltam, van két gyerek. Na most a volt férj felőli nagyszülőkhöz is mennek a gyerekek. Nekünk meg mennünk kell még az új férjem szüleihez is. Ők rugalmasabbak, nem ragaszkodnak a 24hez.

Szóval apa fix, a többiekhez próbálunk alkalmazkodni.