Ti miert utaljatok a szuleiteket?

Engem mamam nevelt 14 eves koromig, neki koszonhetem azt, hogy ember lett belolem. 14 eves korom utan koltoztem ossze anyammal es nevelofaterommal egy masik varosba.

Anyam nagyon anyagias, amit mamamtol kaptam zsebpenzt, arrol is be kellett szamolnom, hogy mire koltottem, ha elfogyott, rinyalt, hogy uristen azert a penzert mennyit kell dolgozni. Ha eppen nem volt penzem igy jartam, o nem adott. Tovabbtanulasba beleszolt, mindenaron azt akarta, hogy turizmusra menjek, ha azt mondtam, hogy nem, ellettem mondva mindenfele idiotanak. Amiert nem tartottam rendet a szobamban, haromszor mondta, hogy koltozzek el, takarodjak onnan. Penzugy-szamvitel szakra mentem, amire akartam, egyutt elek a parommal akivel lassan 3 eve egyutt vagyunk, dolgozok 2 iskola mellett, kisallataink vannak, epitjuk mindketten a sajat eletunket kulon is es kozosen is, vannak terveink, celjaink. Anyagilag mamam tamogatott mindig. Anyamnak meg most is az a legfontosabb, hogy en mennyit keresek es soha nem lattam buszkeseget a szemeben, csak irigyseget. O egyutt el az exevel egy fedel alatt (akivel kozos gyerek is van, 4 eves, de hasonloan leszrja, mint anno engem), mert azota szakitottak, kozben masik csavoval jar egyutt, takaritgatni jar, normalis munkaja nincs, ki akarjak rakni a lakasbol. Naiv, gyerekes, olyan mint egy tini. Ennyit ert el. Ettol fuggetlenul tartjuk a kapcsolatot, de soha nem felejtem el neki, hogy miket mondott es hogy viselkedett.

Apam tiz evig le se szrt, utana par evig tartottuk a kapcsolatot. Gyerektartast csak ez ido alatt fizetett, azt is ossze-vissza. 2 eve kitalalta, hogy en tutira nem jarok iskolaba, mert hogy tudok mellette annyit dolgozni, hogy alberletben lakjak (hozzateszem a parommal, nem egyedul, de ez nem jutott el az agyaig). Igy ugyvedi levelben megfenyegetett, hogy ha nem mutatok be minden felevemrol iskolalatogatasi igazolast, akkor birosagon keresztul perli vissza az osszes penzt, amit kifizetett gyerektartas gyanant. Szamomra o meghalt ezzel. Ketszer probalt keresni azota, annyira se meltattam, hogy elkuldjem a retkes kva anyjaba. :)

22/L

Apám bántalmazott. Anyám asszisztált hozzá. Apám Néha anyámat verte, néha minket. Ha nem vert, akkor fejünkhöz vágta, hogy milyen drága gyereket nevelni és milyen hálátlanok vagyunk, mert nem hozunk haza pénzt. 6 éves voltam. Tisztán emlékszem. Kecsapot raktam a tányérra a tojás rántottához. Erre olyat kaptam, hogy csak zsongott a fejem. Hogy én mit képzelek, hogy ő mennyit dolgozott azért, hogy legyen tojás az asztalon, én meg ehetetlen vackot csinálok belőle a kecsappal. 3 napig nem kaptam otthon enni. Nem voltam hülye, elmentem a szomszédhoz: apám nem ad enni, kérek vajas kenyeret. Na azért, hogy elmondtam a szomszédnak, vizes lepedőbe csavart és a katonasági övével vert rám tucatszor.

Később, 14 évesen már inkább a parkban aludtam csak ne kelljen vele találkozni.

16 évesen teljes nyarat végig dolgoztam és egyszer nem kellett haza mennem. De volt otthon másik 2 tesóm, azokat verte, vagy pszichológiailag bántotta.

Öcsém drog függő lett. A dealere agyon verte egy bottal.

Nővérem 5 diplomás munkanélküli. Képtelen emberi kommunikációra. Úgyhogy apámhoz hasonló pszichológiailag instabil emberekkel veszi magát körül és 3 zabi gyereke van 3 különböző pasitól, akiből kettő nem is ebben az országban él, de jól megverték párszor.

Apám 4. feleségétől vált el. Szidja a 10 év alatti gyerekeit, hogy milyen hálátlanok.

Én meg mániákus depressziós vagyok, imposztoros, gyenge idegrendszerű és csóró. Miközben egy mérnöki és egy asszisztensi felsőfokúm van. Átlag alatti fizuval és állandóan túlhajtom magam, hogy elterelje a munka a figyelmemet arról, hogy milyen szerencsétlen gyökér lett belőlem. Néha álmomban meg feliradok, mert apám ver. Ilyenkor rendesen lázam van és didergek, reszket minden végtagom. 40 éves vagyok. 21 éves korom óta egy falat kenyet nem kértem a szüleimtől, inkább laktam télen az utcán!

Szóval miért nem szeretem a szüleimet?

Mert számukra én arra voltam jó, hogy kapták a családi pótlékot és a szoc.pol-t.

Na szocpol, tipikusan nálunk is.

6os

Ezek komoly történetek, a végén még szerencsésnek fogom érezni magam, hogy engem végül is nem bántott senki, csak egy senkiházi szar volt a faterom.

De akiknél ennyire durva a helyzet, hol volt akkor a gyámügy? Nem is került a képbe a család? Senki nem vett észre semmit?

Nincs ez így jól...

Nem utálom őket csak nem kötődök hozzájuk, nem kötődtem soha. Apám alkoholista, anyám emiatt és a szar anyagi helyzet miatt állandóan hisztizett, ordított és rajtam vezette le a feszkót hol veréssel hol lelki terrorral. Olyan megfelelési kényszert nevelt belém, hogy egy fekete pont miatt nem mertem hazamenni másodikban, úgy kerestettek. Persze amikor hazavitt a rendőr, ment a jaj drága gyermekem úgy aggódtam, ahogy kilépett a rendőr a kapun, azonnal jött a te kis r0hadék már megint megszégyenítesz és az este ügyeleten kötöttem ki. Minden alkalommal amikor súlyosabban kikaptam és ügyeletre kellett vinni (pl. beszakította a fejem) behazudta hogy hát ez a kis hülye megint elesett a biciklivel. A sokadik ilyen után az iskolaorvos burkoltan kérdezősködni kezdett, én meg figyelmetlenül kimondtam hogy amúgy nincs is biciklim. Ugyanő volt a gyerekorvos, párszor szólt hogy ha újabb foltokat lát a gyereken, akkor baj lesz de sosem történt semmi. Egyszer kijött a gyámügy de ők annyit láttak hogy van egy jól nevelt csendes gyerek, anyuci cukiskodik, kínálja őket sütivel, aranyomnak szólít...hányni tudtam volna. Amikor elmentek, repült a pofon hogy miért nem mosolyogtam rájuk. Na ez a fizikai része, hozzájön még hogy a jegyeimen kívül minden le volt szarva, ha bármi problémám volt, nem hallgattak meg, közölték hogy nekem tanulni kell és pont. Az hogy csúfolnak, hogy vernek az iskolában mert csórók vagyunk, az nem probléma. Egészséggel ugyanez, kiderült hogy fogszabi, szemüveg kell, azért is kaptam otthon mert mi az hogy ezt ők fizessék. Betegen is mindig menni kellett iskolába, 2 tüdőgyulladást hordtam ki lábon, mert ha hiányzok, lemaradok, akkor szétverik a fejem és a tapasztalatok útján én ezt el is hittem.

Szóval ja, faxa volt, az lett volna a csoda ha ragaszkodom hozzájuk. Érettségi után léptem is koliba, elkezdtem egyetem mellett dolgozni és évekig feléjük sem néztem. Jelenleg minimál kapcsolattartás van.

29/nőstény

@kovpet

Tudod, a gyámügy csak színház. Amíg azok megjönnek lehet szépen viselkedni 1.5 órán keresztül. Mivel a szülő jól szituált és nincs mélyszegénység, így a gyereknek van napi kajája és iskolába is jár, a foltos fejét meg megmagyarázza a szülő. A gyerek meg azt hiszi ő a hibás, mert mindig vele üvöltenek, ezért szégyenli magát és nem mer semmit sem csinálni.

Voltak segélyszervezetek, mint a NANE és hasonlók. Na azok még annyit sem értek. Felhívtam őket gyerekként, mi van. KB egy statisztikai szám lett belőlem és azt mondták, hogy: na ez szívás, csá! Amikor így kell felnőni a bizalmatlanság és a magabiztosság teljes hiánya lett a mindennapok része.

Amikor a gyerek már elég nagy lesz, akkor pont leszarja a dolgot és megoldja maga, mert mindig csak magára számíthatott.