A szüleim túlságosan konzervatívak, mit tegyek ebben a helyzetben?
Sziasztok!
19 éves vagyok,egyetemista. Maradi szülők gyereke vagyok, és a nevelésük ellenére már korán éreztem, hogy nem értek egyet a világnézeteikkel. Túlságosan rossznak látják a világot, folyton ráhatással akarnak lenni az életemre, mindig ellenőriznek, mindenbe beleszólnak. Ennek az lett az eredménye, hogy nincs köztünk túlzott bizalmi viszony, bármi olyan történik az életemben amiről tudom, hogy nem örülnének neki, eltitkolom, vagy kénytelen vagyok hazudni. Középiskola alatt ezt tökélyre fejlesztettem, de nem örülök neki hogy konkrétan hazudozással kell élnem az életem. Azt hittem az egyetem alatt majd változik, de akkor közölték, hogy nem mehetek koleszbe vagy albérletbe, szépen maradok itthon, itt a helyem. (Budapestiek vagyunk így nem gáz a bejárás, csak mégis jó lett volna a saját talpamra állni) Annak hatására egyébként hogy ennyire szigorúak, bekerültem úgy az egyetemre, hogy nem kell fizetnem érte, de nem szeretem. Alapvetően sem akartam egyetemre menni, de amikor ezt megemlítettem olyan patáliát csaptak, hogy rossz volt hallgatni. Így hát bekerültem, de nem lett jobb a helyzet. Ugyanaz megy, mint középiskolában. Ha bulizni megyek, vagy csak beülök egy kávéra a barátnőimmel, akkor hazudnom kell, és ebbe kezdek belefáradni. Mivel saját keresetem nincs, a szüleim meg "zsebpénzt" soha nem adnak, ezért párszor felvetettem, hogy dolgozhatnék. Természetesen megtiltották, mondván a tanulás az első, dolgozni ráérek még. A helyzet azonban pár hónapja megváltozott, mert megismertem valakit. Felmerült, hogy összeköltöznénk, de természetesen a szüleim nem tudnak a kapcsolatomról. (Teljesen abban a hitben vannak hogy soha nem volt még barátom) A dolog ott gubancos, hogy külföldre mennénk. Én ott hagynám az egyetemet, amit amúgy is utálok, és elkezdenék dolgozni. Na most, az már nem is kérdés hogy megyek, de nem tudom ezt hogy tudnám beadagolni úgy a szüleimnek, hogy ne kapjanak menten agyvérzést. Tudom, hogy eléjük kell állnom, hogy anya-apa ez van, de ötleteket szeretnék, hogy miképp vezessem fel a dolgokat. Van valami módszer hogy kíméletesebb legyen, vagy kevésbé legyen belőle sértődés?
(Egyébként nem azok a fajta szülők, akikkel le lehet ülni egy kompromisszumos beszélgetésre.)
Bocsi ha hosszú lett, de úgy éreztem érthetőbb ha teljes egészében felvázolom a helyzetet. Amúgy előre is köszönöm a segítséget. L/19
válasza: válasza:ott kezdődik a felnőttkor, ahol vállalod a döntéseidt, viseled azok következményeit.
A hazudozás az nem az érett felnőttek jellemzője.
válasza:Az a baj, hogy ezzel a hozzáállással, ezzel (az általad leírt) háttérrel kb egyenes következménye, hogy beleugrasz egy bántalmazó/elnyomó kapcsolatba. Gondolj bele. Soha, egy percet nem éltetek együtt, alig ismeritek egymást (hogy valakivel együtt kimenjek külföldre, hát, ahhoz nagyon rég kéne ismernem és bíznom benne). Azt az ötletet adta, hogy költözzetek oi együtt külföldre. Miért? Nem építesz belőle palotát, de kezdésnek itthon is van meló.
Tudja, hogy ha ellentmondasz a szüleidnek, valószínű nem engednek vissza, nem lesz hova menned. Innentől kezdve azt csinál veled a palid, amit akar.
Legyen eszed!
F
válasza: válasza: válasza:Felnőtt vagy. Nyugodtan el tudsz kezdeni dolgozni egyetem mellett, meg tudnád oldani ezt is hazugsággal, hiszen (sajnos) gyakorlatot kellett ebben szerezned.
De csatlakoznék a többi hozzászólóhoz: kimenni külföldre egy olyan emberrel, akit csak egy éve ismersz, az egyik legnagyobb hülyeség, amit csinálhatsz. Honnan lenne meg rá a pénz? Vagy azt is a barátod állná? Mert így még nagyobb hülyeség, hiszen teljesen tőle függnél. Tartalékok nélkül itthon is hülyeség elköltözni. Egy percet nem laktatok együtt, és ezt nem külföldön kellene elkezdeni. Ha ezt megléped, nem biztos, hogy lesz hova hazajönnöd.
válasza:Teljesen rendben van a terved, de hogy tervezed a kiköltözést? El kéne menned diák munkára, félre tenni a pénzt először.
A kiutazás és az első havi albérlet +kaja legyen a zsebedben. Nem tudom melyik ország a cél, de legalább egy fél millád legyen elinduláshoz.
Extrém drága országok esetén több (Svájc, Luxemburg stb).
Az egyetemet biztosan nem szeretnéd befejezni? Tervezel még a jövőben tanulni? Érettségivel nem lesz nagy jövőd.
Nyílván a szüleid nem tarthatnak vissza, ülj le és mondd el nekik, hogy nem az engedélyük kell, már meghoztad a döntést.
De valóban dönts jól és ne rontsd el a jövőd. Legalább kint legyen tervben a tanulás majd.
válasza:Azt te is tudod, hogy a szuleid nem fognak agyverzest kapni ettol, akkor se, ha nem orulnek. Azert akarsz kimeletes lenni, mert szeretned megtartani a szuleiddel a kapcsolatod, hogyha nem jonne be a terv, legyen hova visszajonni. Ez ertheto, csak a felnottesdinek van kovetkezmenye is, az pedig a felelosseg vallalasa. Ha nem jon be es hazajossz, a szuleid befognak fogadni, de szetfognak szivatni azzal, hogy milyen hulye voltal. Inkabb erre keszulj fel, mint a nagy bejelentesre, mert te tulajdonkepp ezt akarod elkerulni es nem az "agyverzest".
Off: 19 evesen, lelki ertelemben, inkabb gyerek vagy meg, mint felnott. Ezert is fontos az onallosodas. Azt azonban fel kellene merned, hogy nem biztos hogy bolcs dontes egy 9 honapos kapcsolattal beleugrani egy kulfoldi egyuttelesbe. A diploma meg fontos. Nem azert, mert diploma, hanem, mert az erettsegi semmit se er es keves a jo noi szakma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!