A szüleim túlságosan konzervatívak, mit tegyek ebben a helyzetben?

Sziasztok!

19 éves vagyok,egyetemista. Maradi szülők gyereke vagyok, és a nevelésük ellenére már korán éreztem, hogy nem értek egyet a világnézeteikkel. Túlságosan rossznak látják a világot, folyton ráhatással akarnak lenni az életemre, mindig ellenőriznek, mindenbe beleszólnak. Ennek az lett az eredménye, hogy nincs köztünk túlzott bizalmi viszony, bármi olyan történik az életemben amiről tudom, hogy nem örülnének neki, eltitkolom, vagy kénytelen vagyok hazudni. Középiskola alatt ezt tökélyre fejlesztettem, de nem örülök neki hogy konkrétan hazudozással kell élnem az életem. Azt hittem az egyetem alatt majd változik, de akkor közölték, hogy nem mehetek koleszbe vagy albérletbe, szépen maradok itthon, itt a helyem. (Budapestiek vagyunk így nem gáz a bejárás, csak mégis jó lett volna a saját talpamra állni) Annak hatására egyébként hogy ennyire szigorúak, bekerültem úgy az egyetemre, hogy nem kell fizetnem érte, de nem szeretem. Alapvetően sem akartam egyetemre menni, de amikor ezt megemlítettem olyan patáliát csaptak, hogy rossz volt hallgatni. Így hát bekerültem, de nem lett jobb a helyzet. Ugyanaz megy, mint középiskolában. Ha bulizni megyek, vagy csak beülök egy kávéra a barátnőimmel, akkor hazudnom kell, és ebbe kezdek belefáradni. Mivel saját keresetem nincs, a szüleim meg "zsebpénzt" soha nem adnak, ezért párszor felvetettem, hogy dolgozhatnék. Természetesen megtiltották, mondván a tanulás az első, dolgozni ráérek még. A helyzet azonban pár hónapja megváltozott, mert megismertem valakit. Felmerült, hogy összeköltöznénk, de természetesen a szüleim nem tudnak a kapcsolatomról. (Teljesen abban a hitben vannak hogy soha nem volt még barátom) A dolog ott gubancos, hogy külföldre mennénk. Én ott hagynám az egyetemet, amit amúgy is utálok, és elkezdenék dolgozni. Na most, az már nem is kérdés hogy megyek, de nem tudom ezt hogy tudnám beadagolni úgy a szüleimnek, hogy ne kapjanak menten agyvérzést. Tudom, hogy eléjük kell állnom, hogy anya-apa ez van, de ötleteket szeretnék, hogy miképp vezessem fel a dolgokat. Van valami módszer hogy kíméletesebb legyen, vagy kevésbé legyen belőle sértődés?

(Egyébként nem azok a fajta szülők, akikkel le lehet ülni egy kompromisszumos beszélgetésre.)

Bocsi ha hosszú lett, de úgy éreztem érthetőbb ha teljes egészében felvázolom a helyzetet. Amúgy előre is köszönöm a segítséget. L/19