Miért hozza ide folyamatosan a férjét, ha tudja, hogy nem szeretjük?
Anyukám újraházasodott, amikor kicsi voltam. Kb 17-18 éves koromig nem volt baja a párjának velem, szinte az apámként viselkedett, csak utána a lányát folyamatosan párhuzamba állította velem, hogy ő miért nem teljesít olyan jól, mint én, miért nem csinál jogsit, nyelvvizsgát, stb. Ezután a lányával megszakadt a kapcsolata teljesen, a mai napig nem beszélnek (1 évvel idősebb nálam a lány). Utána velem kezdte el ugyanazt, mint anno a lányával... Csak ugye mi együtt éltünk, ezért nem nem tudtam rátenni a telefont, vagy otthagyni, és 24/7 kaptam a szekálást, piszkálást, okoskodást. Ha otthon voltam, akkor miért vagyok otthon, lusta vagyok, ha mentem valahova, akkor csavargok és semmit nem tanulok, kibukom az egyetemről. Alapból hatalmas vizsgadrukk volt bennem 1-1 zh, vizsga előtt, és az sosem segített, hogy otthon még megkaptam azt, hogy lusta vagyok, nem tanulok, megbukok. Aztán már ordítozott velem semmiségekért, szóvá tette, ha kocsival mentem valahová, vagy ha jöttek hozzám vendégek, minden baj volt. Pedig ilyen 1,5-2 napot voltam otthon, a többit Budapesten. Ott szakadt el a cérna, amikor nem engedtem, hogy használja a kocsimat (mert tudtam, hogy tönkretenné), és lehordott mindennek, hogy egy lusta tetű vagyok csak, mit képzelek én hogy nem adom oda, zengett az egész utca (ez most nyáron volt). 15 percig ordítva szidott és anya semmit sem szólt erre, csak hogy "hagyjam rá, majd megnyugszik". De én már nem bírtam többet nyelni ezt, és azóta nem mentem haza. Van lakásom, nem hiányzik hetente az a 200 km vezetés sem, minden barátom, barátnőm itt él, a nagyszüleim is szoktak jönni 2-3 hetente, szóval elvagyok. Sokkal jobban érzem magam, régen általában már csütörtökön ideges voltam, hogy na vajon ha hazamegyek, éppen miért leszek elővéve. Anya 3-szor volt itt, mióta volt ez az incidens, ebből kétszer hozta a férjét is... Pedig kértem, hogy ne, mert látni nem akarom, és a barátom is mondta, hogy ide ne tegye be a lábát azok után, ahogy velem beszélt.
De anya mégis hozza, merthogy "hát szeretne jönni, tudod hogy nélkülem nincs el otthon", meg hogy legalább sétálnak kicsit Budapesten. Igen, emiatt anya kb 15-20 percet lehet itt, mert sietni kell tovább, és nem is tudok vele semmiről beszélni, mert a férje hallgatózik. Pedig a barátom is mindig elmegy olyankor, hogy legyünk kicsit ketten anyával, tudja, hogy alig látjuk egymást. Most hétvégén is jönne, ráadásul úgy is terveztük, hogy itt alszik, a barátom is direkt hazamegy a hétvégére, már 2 hete ezt tervezem, hogy hova megyünk majd, mit csinálunk, erre ma felhívott, hogy hát végül nem alszik itt, mert a férje megtudta, hogy jön, és jönni akar ő is, szóval csak beugranak majd kicsit. De abból megint az lesz, hogy a cipőt alig veszi le, a nevelőapám már sóhajtozik, hogy menjenek már, meg minek ül le...
Nem értem miért jó ez neki, miért nem tudna egyszer egyedül jönni. Szerintetek szóljak, hogy ne hozza, vagy ha mindenképpen hozni akarja, inkább ne is jöjjenek? Vagy mit tudnék mondani, hogy észrevegye, a férje miatt nem járok haza már egyáltalán, és ez azt is jelenti, hogy az otthonomban sem akarom látni?
10-es!
Ha a barátja kőbunkó lenne az anyjával, akkor a kérdező nem vinné az anyja nyakára a barátját.
Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!