Hogyan adjam finoman anyám tudtára, hogy nem szeretek otthon lenni?
25 éves vagyok, Pesten élek albérletben, itt dolgozom, itt tanulok, életvitelszerűen itt élek, semmilyen támogatást nem kérek otthonról, 100%-ig önfenntartó vagyok.
Otthon (vidéken) kéthetente vagyok hétvégente, de NAGYON nem szívesen, mert van még 2 testvérem egy másfél szobás lakásban, apám állandóan a lakásban cigizik (borzalmasan undorító szokás), és gyakorlatilag ugyanazt csinálom itt, mint Pesten a szabadidőmben, csak egy sokkal kisebb városban, kevesebb elfoglaltsággal és egy jóval kényelmetlenebb ágyon alszom együtt egy szobában a két másik testvéremmel.
Eleinte hetente, aztán csak kéthetente jártam haza, de legszívesebben maximum havonta egyszer jönnék csak, de így is furcsállták, hogy miért nem járok haza szívesebben.
Szerintetek?
Lassan kiérsz az "otthon, és a szülő ellen lázadó" korból, és beérsz a felnőttkorba. Elmúlik...
Anyukád egyébként úgyis tudja, mi az ábra, ritkán jársz haza, nem kell külön szónokolni erről.
"Tizennégy éves koromban apám annyira ostoba volt, hogy alig bírtam ki a társaságában. Mire huszonegy éves lettem, csodálkozva láttam, mennyit fejlődött hét év alatt."
Mark Twain
"Hogyan adjam finoman anyám tudtára, hogy nem szeretek otthon lenni? ... furcsállták, hogy miért nem járok haza szívesebben."
Vagyis már rég tudják, hogy nem szívesen jársz haza, vagyis hogy nem szeretsz otthon lenni. Akkor meg mi a gond?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!