Miért ilyen szigorúak édesanyámék?

A szüleim szó szerint nem engednek el sehova. Nem bulizni akarok, nem inni meg cigizni, nem drogozni, nem szexelni. Csak a barátaimmal vagy a barátnőmmel szeretnék együtt lenni (akiről nem is tudnak, mert balhé lenne belőle, hogy minek nekem ebben a korban). Nem éjszakába nyúlóan, csak egy két órára délután. Nem értem miért ilyen bizalmatlanok velem. Nem adtam rá okot sosem. Nem ittam, nem cigiztem, nem drogoztam, és nem szexeltem sosem. Megbeszélni nem lehet velük, próbáltam már, - örülök, hogy nem csupálták le a fejem, akkora parádé született a megbeszélésből - a tanulmányi eredményeimre nem hivatkozhatnak, mivel a környék legerősebb gimnáziumába járok, és az átlagom 4,8. Ösztöndíjat is igényelhettem volna, persze nem engedték, mert minek az egy tizenhat éves fiúnak? A nyári szünetben magányos vagyok, mert természetesen nem engednek el a barátaimmal. Ez miatt egész szünet alatt a számítógép előtt döglök, ilyenkor viszont az a probléma, hogy szerintük én függő vagyok. Volt már, hogy amikor nem voltak itthon elmentem itthonról, és semmi bajom nem lett. Nem értem miért nem engednek el. Megfordult két dolog is a fejemben, az egyik, a finomabb, hogy megmondom, hogy elmegyek, sziasztok, ekkor és ekkor jövök stb. A másik, hogy egy árva szót nem szólva meglépek. Sajnos nincs bennem elég vér, rettegek, hogy megbüntetnek. Hogy elveszik az utolsó szórakozási lehetőségeimet, az íjamat, és a számítógépemet. Sakkban tartanak, kérlek, segítsetek!