Megint én reagálom túl, miért ilyen?

Édesanyámat semmi sem érdekli a munkán kívül.

Valahol megtudom érteni, hogy munka mániás, egyedül nevel minket,2gyerek, bár felnőttek vagyunk... és édesapám jócskán segíti őtúgyhogy sok gond nincs ránk úgymond.

De még felnőtt fejjel is jól esne, ha lehetne vele beszélgetni.

Ha érdekelné egyáltalán, amit mondok neki...

Mai eset: van egy adott problémám, amiben szerettem volna tanácsot kérni tőle, elég nehezemre esett erről amúgy is beszélni, tökre jó volt egy darabig még figyelt is....majd csörgött a telefon , egyik kolléganője hívta (semmi fontos, csak kipletykálni, mi volt a munkahelyen..) tehát simán mondhatta volna, hogy bocsi,10perc visszahívlak.

Nem ehelyett ő mintha nem is neki beszélnék, felvette majd 2 órán keresztül beszélgetett.

Letette majd gondoltam folytatom, biztos érdekli...nem, lefeküdt elindította a játékot a telefonján és békésen játszott, mintha mi sem történt volna, rosszul esett nagyon...nem érdekelte, annyit mondott, "megint mi bajod?" "Minek kapod fel a vizet?"

Szépen elmagyaráztam neki, válasz: jó megyek a boltba, erre nekem nincs szükségem...

Ja és állandóan ezt csinálja.

Heti 5 napot dolgozik 8 órában, hétvégén is itthon van, simán lenne ideje kommunikálni velünk, de nem...

Olyankor is a munka , vagy a telefon..

Nekem édesanyám a minden, nagyon rosszul esik... elmondom neki, de különösen nem érdekli.

Ha mégis beszélünk valamiről, random módon elkezd a munkahelyi gondokról magyarázni, utána pedig teljesen lényegtelenné válik az, amiről alapból beszéltünk, mert nem érdekli.

Házimunka sem kifogás, vagy főzés... általában én csinálom.

Miért ilyen? Mit tegyek, ha az egyenes beszéd sem segít?