Kaptam egy autót, de az anyám szerint nem tudok vezetni. Mit tehetnék, hogy változzon az álláspontja?

3 éve van jogosítványom, napi szinten vezetek nagyvárosban, kb. kéthetente autópályán, szóval rutintalannak nem mondanám magam. Viszont saját autóm (eddig) nem volt, itt a barátomét használtam, ha hazamentem, akkor anyuét. Vidéken élek, ahová tömegközlekedéssel eljutni halál (vonattal-busszal 5 óra, és 2 átszállás, autóval pedig 1/1,5 forgalomtól függően). Ráadásul most az iskolámat is átalakítják, és míg eddig ha felszálltam a lakás előtt a trolira, az letett az iskola előtt, most szét lettek szórva az óráim, és ha szeretnék beérni a 8.15-kor kezdődő előadásra, akkor 7.10-kor el kell indulnom itthonról, míg ha autóval megyek, elég csak 8-kor. A barátom alól sem szedhettem ki mindig a kocsit... Apukám régen kamionos volt, szóval van mögötte jó pár levezetett km, és ült mellettem, látott vezetni, szóval nem csak úgy vett egy autót nekem, hogy azt se tudom, melyik pedál mire való. Ő igazából úgy van vele, hogy inkább ez, amit ő is ismer, átnézetett, és tudja, hogy jól szervizelt, minthogy mások autóit vezessem, amiket nem ismerek, nincs velük rutinom. Ezzel szemben anyukám bele van betegedve, közölte hogy meghalok az úton majd, meg minek nekem autó. Ő nagyon óvatos, autópályán is max 90-nel megy, és én pl már azért nem vezetek akkor, ha ott ül ő is, mert olyanokat csinált, hogy előztem, a folyamat közepén voltam, és elkezdett teli torokból ordítani, hogy "úristen mit csinálsz?!". És azért ez nem túl biztonságos úgy, hogy a szembesávban vagyok, 110-120-szal megyek és mellettem egy autó, közben figyelem, nem-e jönnek szemben. Rengeteg ilyen volt már, és kész stressz volt mellette a vezetés. Ő nem szeret vezetni, így városon belül 40-50-nel elközlekedik, de ahogy felmegy egy forgalmasabb útra, ki van teljesen. A nevelőapám ugyanilyen, már az autópálya gondolatától is leveri a víz.

Én meg nagyon szeretek vezetni, teljesen kikapcsol, főleg ha szólnak a kedvenc számaim. Nem esem kétségbe a reggeli forgalomban, vagy ha pl hosszabb távon kell autópályán menni, mert ha izgulnék, meg idegeskednék, csak rosszabb lenne. Nyilván figyelek, nem megyek 180-nal a 90-es táblánál, de nem hiszem, hogy akkora feneket kell ennek keríteni... Anya mégis cirkuszol, meg apával is veszekszik, hogy ezzel apa megvette a koporsómat, és gratulál neki, ezentúl nem kell majd a gyerektartást fizetnie rám, stb.