Ti mit csinálnátok a helyemben? Anyám az őrületbe kerget. Szemét dolog ha minimalizálom a vele való kapcsolatomat? Többi lent.

A szüleim elváltak. Anyámhoz kerültem. De inkább a nagymama nevelt nála is laktam kiskoromban. Aztán felső tagozatban már anyámmal éltem aki anyagilag megadott nekem mindent de egyebként bántalmazott fizikailag és lelkileg is. Érettségi után el is költöztem otthonról és nem nagyon tartottam vele a kapcsolatot. De ekkor sem hagyott nekem nyugtot. Zaklatta a párom szüleit, mert náluk laktam. Hátha akkor kiraknak. A diákmunkáról kirugatott. Addig hivogatta és fenyegette a főnököm míg elküldtek. Mindezt azért hogy ne legyen jövedelmem és ne tudjak külön élni. Szóval végig rettegtem tőle az életem. Később már elhallgattam hol lakom, hol dolgozom. Nem is tartottam vele a kapcsolatot csak kb.havonta egyszer beszéltünk telefonon. Mikor saját lakást vettem sem árultam el neki mert féltem hogy odjárkál és zaklatni fog. Teljesen nem voltam képes megszakítani vele a kapcsolatot mert senkije nincs és sajnáltam.

Aztán lett egy balesetem és kórházba kerültem. És sajnos akkor derült ki, hogy senkire nem számíthatok hiába voltak barátaim. Egyedül anyám látogatott. Mondjuk közben gyötört is. Mert pl. többször megszégyenitett a kórhazban a szobatásaim meg az orvosok előtt. Mindent úgy pakolt körülöttem ahogy jónak látta. Hiába mondtam hogy úgy nem érem el és nem jó. Nem érdekelte. Aztán sajnos kulcsot kellett adjak neki a lakasomhoz mert felkelni sem tudtam hetekig. Rendes volt hozott ennivalót meg kitakarított. De közben átrendezett mindent a lakásasomban. Hiába kértem hogy ne tegye. Ellenállni nem tudtam mert nem volt erőm. Stb. Azóta már megyggyógyultam de mégis felhívogat majdnem minden nap és időnként átjön egy csomó kajával és rendezkedik. Nekem ez szörnyű. Nem akarok hálátlan lenni de pont úgy érzem magam mint gyerekkoromban mikor ő irányította az életem. És azt vettem észre kezdek becsavarodni. Pl. Eldugdosom ha van otthon pl egy sör hogy ne lássa ne kössön bele. Pedig elmúltam 30. Hiába szólok neki hogy ne nyúlkaljon bele a szekrényeimbe ne törölgesse a konyhapultomat nem hagyja abba stb. Ha felhív is csak kiritizál bármit mondok mindig az a válasz mit rontottam el. Kikészülök ettől. Folyamatosan rám akarja erőltetni az akaratát én meg észrevétlenül próbalok neki megfelelni ami egy agyrém és lehetetlen is. Ami ellen egész életemben küzdöttem oda jutottam vissza. Hétvégén elküldtem a francba úgy felidegesített. Nem akarom vele tovább megosztani az életem. Ha valami baja van felhívhat szívesen segítek. Ha nincs baja meg beszélhetünk havonta egyszer. És max karacsonykor vagy születesnapon jöhet át. De ha rendezkedik kirúgom. Nagyon bunkó dolog ez? Bűntudatom van. :( nem tudom mi lenne a helyes. De ezt így nem bírom tovább.