Soha nem voltam jó a szüleimnek . Valakivel előfordult még ilyen?

"Van egy kisebb testvérem sokszor éreztem azt hogy őt jobban szeretik mert amit én nem kaptam meg a dícséretet ölelést ő megkapta még az én részemet is ebből."

Előfordul, hogy az egyik szülő nem érzi eléggé sajátjának valamelyik gyerekét, talán a másik szülő tudna erről nyilatkozni, ha eljön az ideje, hogy ennek van-e alapja, vagy nincs. Lényeg, hogy nem te vagy ebben a hibás, hanem a szüleid.

Mintha csak én irtam volna.

Nálunk is a hugi volt a kedvence az anyámnak.És ivel ő viselte a kalapot,minden úgy történt ahogy ő akarta.

Édesapámal jó volt a kapcsolatom,sajnos már nem él.Most anya a hugiékkal van,és kijelentette,hogy mivel ők rendezik,az övék lesz a ház és a földek.

Mondtam,hogy nekem nem kell semmi,csak hagyjanak békémet

Anyukád esetleges végrendelete olyan irányban, hogy csak a húgodra testálja a vagyonát és Téged megfoszt a köteles részről - ebben az értelmezésben megtámadható és biztos, hogy a közjegyző semmisnek fogja tekinteni ezt a részét a végrendeletnek.

Nem lehet az, hogy kamasz korodban sokszor visszafeleseltél a szüleidnek? Aztán elkezdődött közted és köztük a harc, hogy ki fog győzni? Csak kérdezem, de nem állítom!

Szia!

Válaszolva a kérdésedre - igen, van ilyen, és nem is gondolnád, mennyire sokan vannak így. Rengeteg ember nem képes megadni azt az érzelmi támogatást (sem) a gyerekének, amire szüksége lenne.

Nagyon jó, hogy ezt megfogalmaztad magadnak!!! Ez azt jelenti, hogy képes vagy kifejezni annak ellenére az érzelmeidet, hogy ezt otthon nem igen tanultad meg. Ezt onnan is feltételezem, hogy te próbáltad megbeszélni, de elutasítást kaptál támadás formájában.

Mintha én írtam volna 4 évvel ez előtt...

Nekem amikor felismertem, hogy nem én vagyok a rossz - ahogy ők mondták -, hanem bennük, nagyon nagy önismereti munka vette kezdetét. Szerintem erre mindenkinek szüksége van. Ahogy szeretetre is. Mindenki megérdemli.

A lélek, az érzelmek rohadt bonyolult dolgok. Bár nem kérdezted, leírom, hogy nekem mi segített.

Kicsi korom óta írtam. Naplót, történeteket. Önbizalomproblémáim, elutasítottságérzésem, szorongásom elől az írásba, könyvekbe menekültem. Azóta is vezetek naplót, és olvasol önismereti könyveket, így sikerül egyre inkább megismernem magam, és a szüleimet is. Anánlom neked a szeretettel sebezve című könyvet! Nagyon jó!

22/L