Szülő gyermek viszály felnőttkorban?

Sziasztok! Családi viszályokkal kapcsolatban érdekelne a véleményetek. 30 éves vagyok, két éve költöztem el a páromhoz 120 km-re, azóta vagyunk házasok. Ez a két év alatt nem telt el olyan hétvége hogy ne mentünk volna haza és szinte mindig egy vagy két napot ott is alszunk. Minden nap beszélünk telefonon, olyan nap nincs hogy nem, muszaj. Amit csak tudok megteszek, az összes szabadidőnket ott töltjük, úgy érzem mégsem elég, nagyon sok a vita mostanában. Apró hülyeségekből indul ki. Akármit mondok, semmibe van véve, mintha még gyerek lennék. Utoljára a férjemet állították be bűnbaknak, mert becsótányirtóztam a házat, mivel van egy pár, mi meg rettegünk tőle férjemmel, így mondtam hogy ha azt akarják hogy itt aludjunk, ki kell irtani, erre azzal jöttek hogy hazudok mert nincs is csótány, közben láttam, és ők is látták, meg hogy a férjem buzdít engem ezekre a vitákra, meg hogy az ő szüleinél ilyet biztos nem csinálhatnánk meg stb. Mintha valami ördögi terv lenne az hogy irtsuk ki a csótányokat. Akkor már nagyon kikészültem és sírtam, zokogtam, férjem meg ordított egyet hogy mostmár elég legyen. Szüleim kiakadtak hogy velük így nem ordíthat, és őt kezdték el osztani. Amikor hazaértünk bocsánatot kért tőlük hogy nem akart ordítani, de már elege van a minden heti vitából, választ persze nem kapott. Nem is értem a reakciójukat. Ez normális? Nincs is kedvem oda menni.