Egy átlagos szülő miért nem tanítja meg a gyerekét, hogyan kell a másik nemmel ismerkedni?

Nekem két gyerekem van.

Az egyik minden sarkon talál magának egy új barátot, a másik meg szinte sehol sem.

Ezt nem lehet tanítani, sokan nem is akarnak változtatni magukon.

Ha problémád van a barátkozással, akkor kérdezd meg szüleidet mit tehetnél. Ès lehet tudnak ök segítene.

Én nő vagyok, nekem annyit mondtak a témáról, hogy vagy jön magától, vagy sehogy.

Az élet többi területén is amit ők tudnak, szintén teljesen máshogy van.

Ez a családban élés átka.

Csak egyféle életstratégiát ismersz meg, és ha az fogyatékos, akkor teljesen önerőből nulláról kell utánajárnod felnőttként és átnevelned magad.

Negyvenes nő vagyok. Elváltam, ismét egyedül. Elmondanám, miket tanultam én otthon: Ha egy férfi akar valamit, udvarolni fog. Te ne kezdeményezz, mert azonnal értéktelen rongynak fognak tartani és max csak arra leszel jó.

Ha udvarol, és nem tetszik, udvariasan utasítsd el. Ha tetszik, akkor se add magad könnyen. Házasság előtt nincs szex. (Nagyanyám nevelt nagy részt). Anyám korosztálya: aki nem vár a szexszel legalább fél évet, egy évet, az nem szeret.

Nos, én fiatal lányként ezeket megfogadtam. Nem is volt senkim 25 éves koromig. Aztán jött valaki akiért annyira oda voltam, hogy úgy döntöttem, az sem érdekel, ha rossz lánynak néz. Nem nézett annak, 12 év házasság lett a vége :-)

És most itt vagyok megint egyedül. Nem hiszem, hogy azokat a dolgokat amiket otthon tanultam, kamatoztatni tudom. Szerinted?

13: Szia, a 12-es vagyok, én is 40-es nő vagyok.

Én azt látom, az azért elég jó eredmény, ha valaki 20 éves kora fölött fog ebbe a témába, és nem 13 évesen. Teli van ez az oldal is (rengeteget fórumozok 22 éve már párkapcsolat, szexualitás témában) olyan problémákkal, amiket azok, akik 20éves koruk után párosodtak össze először, hírből sem ismernek.

Szóval elég szerencsés vagy ebből a szempontból azért.

Azért ez nem olyan, amit úgy lehet tanítani, mint az ABC-t vagy a szorzótáblát.

Az otthon látott példa egy dolog. Két húgom van, és mind a hárman abszolút eltérő személyiségűek vagyunk, így az ismerkedési "folyamatunk" is teljesen más, meg is látszik pl azon, hogy hány és mióta ismert barátunk van.

Amúgy tanítja a jó szülő ezt is. Megtanít köszönni (kinek mikor hogyan), elmondja, hogy miről illik és miről nem illik beszélni, biztat, hogy menj el a baráttal programokra és még lehet sorolni.

Az olyan környezetek, mint az óvoda, az általános iskola, a gimnázium mind lehetőséget adnak az ismerkedésre, formálják az embernek ezt a képességét is, persze, ha az illető tesz érte.

Sajnos vagy nem sajnos, ez egy olyan dolog, amit az embernek magának kell megtanulnia. Az apuka és a fia könnyen lehet, hogy abszolút ellentétes jellemek, így máshogy ismerkednek ,más emberekkel, más környezetben.

A frusztrációért nem lehet a szülőt hibáztatni (ha ez a kiváltó oka), ez egyszerűen a felelősség elsöprése.

18/L

"Mert kakilnak a gyerekekre a mai szülõk làsd mai tinik isznak drogoznak ùgy öltöznek mint egy prosti."

A mai gyerekek meg kakilnak a szülőre, azt csinálnak amit akarnak, ha a szülő megpróbálja kordában tartani őket, akkor jönnek ide panaszkodni, hogy milyen szemetek a szüleik, mert nem engedik őket bulizni, inni, hajnalig kimaradni. Itt meg kapják a jó tanácsot, hogy sz@rd le mit mondanak, menj el nyugodtan, a te életed, nem szólhatnak bele.