Hogyan mondjam el a kislánynak majd hogy az apjának nem kell?

"Ha gyereket vállalunk, azt nem egyedül döntjük el, hanem a pasival együtt, aki odateszi magát a gyerekgyártás mellett annak neveléséhez és felneveléséhez is."

Baromságra baromságot hangoztatsz. Szóval szerinted ha felcsinál egy nőt egy faszi, de nem óhajtja a gyereket-akkor a nőt abortuszra hajtatja? Hiszen szerinted ketten vállalhatnak csak gyereket.. Hát nem, ketten CSINÁLHATNAK gyereket. Innentől viszont a férfi nem kényszerítheti a nőt sem abortuszra, sem szülésre, Főleg hogy a kockázatok, a felelősség a nőé lesz akárhogyan is döntsön - hisz a házasságban is sokszor annyi az apa mintha nem lenne, max hazaadja a fizetését.

"Ha a gyereked a te hibádból apa nélkül nő fel, olyan hatalmast ártasz neki, amit alig lehet bepótolni. " Szintén baromság. Attól nem lesz sérült a gyerek hogy csak anyja van. Ellenben az komoly károkat okoz ha a szülei gyűlölködését kell néznie, vagy olyan apa mellett élnie aki rühelli őt. Úgyhogy hagyjuk már a maszlagot a "normális" családokról. Egyébként is, mi az hogy az ő hibájából? Nem akar gyereket a férfi? Húzzon kotont. Biztosabb mint a gyógyszar. Az megint nem a nő döntése ha a pasikák elhúzzák a belüket, mert nem kell nekik a gyerekük. És a nő még örüljön ha hajlandóak gyerektartás címén némi -semmire sem elég-alamizsnát odalökni a gyereknek...

Micsoda segfejek vannak itt.

A kérdező nem a pasit hiányolja magának, hanem az apát a gyerekének.

Akinek meg egyértelmű, hogy az apák otthagyják a gyereküket, mert nem szerelmesek az anyjába, az egy kretén, semmi erkölcse nincs és másokról is ezt feltételezi.

Nagyon ritka, ha a pasi nem akarja tartani a kapcsolatot a gyerekével, és ilyenkor a pasikban van a hiba, ez pedig abszolút nem a nő hibája.

Mellesleg én jóban vagyok az exemmel, segítem, támogatom, mert rászorul, ennek ellenére gerinctelen beteg embernek tartom, amiért nem tartja a kapcsolatot a gyerekével.

Kedves Kérdező!

Nem kell elmondanod. Ha nem látogatja, nem köszönti fel, a kislányod hamar meg fogja tudni, akkor is, ha nem mondod.

Én már 4 éves koromban rájöttem. Anyám mindig nagyon szomorú volt, szomorú dalokat énekelt és mondta, hogy a másik nővel látta, akivel csalta. Elég korán megtudtam, hogy Anyámat csalta, mikor terhes volt velem. Mindkettőnktől meg akart szabadulni különböző módon. A tervei nem sikerültek. A válás után nem vett rólunk tudomást. Igaz, a Nagymamám gyerekkoromban rendszeresen szidta előttem, de felnőtt koromban rájöttem, hogy még annál is sokkal aljasabb, mint amilyennek a Nagyim mondta. Ha van rá mód, azt javaslom, költözz is el a közeléből, mert egy ilyen apának nem nevezhető akárki még akkor is árthat a kislánynak, amikor Ő már nem is gondolna rá.

Ismerek a fiúgyermeket is, akit az apai nagyszülei neveltek, mert az anyjának új férje lett, az apjának pedig zűrös ügyei voltak. A gyerek szintén 4 éves volt, amikor a nagypapája elmondta, hogy szegény kisfiú már tudja, hogy nem fogja az anyja meglátogatni karácsonykor.