Szerintetek túl nagy kérés egy nap a Balatonon? Nem lehetne kibírni?

A nagybátyám egy Balaton parti városban él. Régen mindig hozzá járt nyaralni az egész család és olyankor találkoztunk vele, mert amúgy a munkája miatt nem nagyon tud minket meglátogatni. Azonban ez már évek óta nincs így, még egy-egy napokra sem szoktunk elmenni hozzá nyaranta. Egy-két ünnepen találkoztunk vagy, ha éppen erre járt, akkor beugrott pár percre. Én is régen láttam, mint mindenki más és azt sem titkolom, hogy jól esne egy kis strandolás a Balatonon, mert már szintén régen voltam ott, már talán két éve nem is voltam vízközelben. Felvetettem, hogy valamikor elmehetnénk a napokban, mert most mindenki ráérne. Illetve magunkkal vihetnénk a mamát is, mert sokat mondogatta, hogy szeretne majd valamikor elmenni és örülne neki, ha valaki elvinné. Anyukám pedig kiakadt, hogy ő márpedig biztosan nem viszi a mamát sehová, mert őt nem érdemes vinni sehová és idegesíti, csak nyűg. Ha ő megy, akkor csakis egyedül. Én pedig ezen akadtam ki, mert biztosan szeretne beszélgetni a fiával és a többi ismerőssel, régen járt már ott ő is. Illetve attól, hogy idős és elfelejt dolgokat, szétszórtabb stb., attól még nem mondanám, hogy ne lehetne vele kettesben lenni. Elismerem, hogy nehezebb vele, mint pár évvel ezelőtt, de egyáltalán nem elviselhetetlen vagy nyűg. Majd mondta, hogy akkor vigyem el én. Én el is mennék vele szívesen akár kettesben is, viszont a mama nem akar több órát vonatozni és az tényleg olyan is lenne, hogy odaérünk, majd hamarosan indulhatunk is vissza. Kocsival durván 1 óra az út, viszont én még nem vagyok gyakorlott sofőr és nem merném levezetni azt a távot a mamával mellettem. Úgyhogy jó lenne, ha pl. anyukám el tudna minket vinni, de nem hajlandó és nem értem, hogy miért tiltakozik ennyire ellene, mikor szerintem ez egyáltalán nem nagy kérés.