Nálatok a családban elvárás, hogy egyetemre menjetek?

Utolsó.

Igazi minta szülők...

Nem lehet túl sok esze édesapád barátnőjének. Az ilyen szülők okozzák a legtöbb sérülést a gyerekben, egyetemen rengeteg ilyet láttam. Kiskorától az van belenevelve, hogy ő a legokosabb, legügyesebb, orvos lesz vagy jogász. Ez gimnáziumig egészen jól fenntartható. Aki tanul minden nap fél órát és benyalja magát a tanároknál az simán megcsinálja 4-es 5-ös átlaggal. Aztán jön az egyetem amikor rájön a gyerek, hogy bizony nem ő a legokosabb meg a legügyesebb, és nagyon kevés az egyetemhez a magolás. Az ilyenek szoktak az első 1 évben kibukni mert egyszerűen ekkora törést okoz bennük az, hogy nem ők a legjobbak. Más egy 20 fős osztályban napi 2 oldal anyaggal teljesíteni mint egyetemen több ezer ember mellett 100 oldalnyi anyaggal amit nem csak magolni hanem érteni is kell és a tanárok nem fogják a kezedet.

Soha nem tudnám elvárni a gyerekemtől, hogy olyasmit tanuljon ami nem érdekli. Annak sem látom sok értelmét, hogy elküldi valami büfé szakra a gyereket mert az egyetem az kell. Aztán hiába diplomás szerencsétlen tengődhet minimálbéren és sehol nem kap normális állást.

Nálunk nagyszülői részről volt elvárás, hogy egyetemre menjek mert mutogatni kellett mindig, hogy milyen fsza unokájuk van. Konkrétan egy szakot akartak, de nem érdekelt, teljesen mást tanultam. Édesanyám soha nem várta el, de nyilván baromi büszke volt rám miatta (bár a szakom nevét sem tudta soha megmondani :D) Aki ennyire elvárja, hogy a gyerekének ilyen vagy olyan végzettsége legyen az soha nem a gyerek miatt teszi ezt hanem a saját egójának a növelése miatt, meg hogy legyen mit mutogatni. Aki a gyereke érdekét nézi az mindig azt fogja mondani, hogy azzal foglalkozzon amit szeret.

Igen.

A szüleim első generáció értelmiségiek, mindkettőjük családjában ők az elsők, akik diplomát szereztek, így ezt akarják nekünk is továbbadni. A tesóm és én is jó tanulók vagyunk, jó gimnáziumba járunk meg különórákra, de ezt nem úgy érték el, hogy leszidtak minket egy 4-esért, tulajdonképpen a jegyeinket nem is kérdezgették sosem, magunknak akartunk mindig is bizonyítani.

Jártam a BME-re 1 félévet, nem ment második félév passzív. Elkezdtem dolgozni havi nettó 600eFTal kezdtem szoftverfejlesztőként és még csomó freelance munkát is vittem mellette. Következő szeptembertől megcsináltam ugyanezt még 1x a BMEn.

Nah két kör után a BMEn abba akartam hagyni az egész egyetemre járást.

Ezt a családnak így nem igazán sikerült feldolgoznia, ezért át mentem a Pannon Egyetemre, itt kb a BMEs tanulás 10%-val teljesíthető. Kaptam kolit, távmunkába dolgozok napi 5-6 órát. Mindenki boldog.