Nálatok a családban elvárás, hogy egyetemre menjetek?

Nálunk elvárás, hogy alapból két nyelvvizsga, legalább egy diploma, olyan, ami, természetesen az érdeklődési körrel, adottságokkal, tehetséggel alátámasztott.

Erre készítettek fel minket a szüleink már egészen kicsi korunk óta. Rengeteget foglalkoztak velünk, különórák, előkészítők, stb.

". Apám mégis támogat így is, és büszke rám akkor is ha semmilyen "nagyobb" dolgot nem érek el"

A szeretet és büszkeség nem függhet attól, hogy van-e diplomája a gyerekemnek, vagy nincs.

Viszont az iránta való felelősségérzet azt diktálja, hogy

ösztönözzem a továbbtanulásra, és támogassam, hogy el is tudja végezni.

Egy életed van. Ne hagyd, hogy elmúljanak értelmetlenül az éveid. Minél képzettebb vagy, annál több lábon állsz, annál több álláslehetőséged adódhat, annál kevésbé vagy kiszolgáltatott.

Tanulj!

A felesegemnel is alap volt a diploma, es ment a hiszti a negyesert. Es ugyanezt akarja tovabb adni is.

Ram nem volt eroltetve semmi, meg az erettsegi sem.

Ellenbe be lettem iratva annak idejen egy suliba amirohadtul nem erdekelt, ami apam gyerekkori alma volt.

Ezert inkabb azt allitom hogy a gyereket abban kellene tamogatni amit o szeret, nem raeroltetni a sajat nezopontunkat.

Nálunk is elvárás volt 5 emelt szintű nyelvvizsga, meg 6 emelt szintű, ötös, 95% feletti érettségi. Így 5 félév alatt el is végeztem a SOTE-t levelezőn munka mellett, de a szüleim meg sem dicsérték.

Vicc amugy ez, ha valaki nem tud semmit véghez vinni az életében, akkor az egy diploma után SEM fog tudni. Pont.

Senkinek sem kívánok ilyen szülőket, általában az ilyen gyerekek omlanak össze 20 évesen és mennek a mekibe dolgozni. Mindenben NEM lehetsz jó, nem is kell.

Édesanyám mindig mondta/mondja, hogy akármilyen egyetemet végezzek el (még akkor is, ha amúgy pl több szakmát akarok tanulni, középszinten), mert egyrészt állásinterjún másképp néznek az emberre ha diplomája van, másrészt egy világnézetet ad.

Jelenleg másodéves villamosmérnök hallgató vagyok, egyelőre jól megy, nem tervezem abbahagyni.

19F

Nekem sosem erőltettek semmit, nem voltak ilyen elvárások, hogy kell egyetem, kell nyelvvizsga stb. Végül egyetemre mentem, lett egy fsz-es okj-m és egy diplomám is. Jövőre újra felvéteizni szeretnék levelezőre.

Ha van konkrét elképzelésed, hogy mi az a szakma amit szeretnél elvégezni, és tudod, hogy abból meg is tudsz majd élni, akkor válaszd azt. De legyen egy B terved, vagy két szakmát csinálj, szerintem sosem árt, ha az ember több lábon áll. :) az, hogy mit akar apád nője, az ne érdekeljen. Nem jó, ha a gyerekre erőltetik a továbbtanulást, főleg ha olyanról van szó, ami nem is szakma, hanem inkább hivatás (lsd.orvosi). A lényeg, hogy azt tanuld, ami érdekel, ha ez azt jelenti, hogy ács szeretnél lenni (csak mondtam egy példát), akkor tanulj annak.

Nem nevezném elvárásnak, de mivel egyiküknek van csak érettségije, a másik csak szakmunkás sulit végzett (és saját vállalkozásba kezdtek, családot alapítottak azért nem tanultak tovább, illetve az akkor rendszerben, ezt ők nem is úgy látták) így a két jótanuló lányukat mindenképp egyetemen akarták tudni. Nem kényszer volt, csak szülői jótanács és önszorgalom.

A harmadik gyerekük diszes, ők ezt elfogadták, nem nyaggatták, csak támogatták, így ő is fősulit végzett, most levelező végzi munka mellett az egyetemet.

Környezetemben minden öregasszonytól és embertől csak azt hallom, hogy tanuljak, amíg lehet, bárcsak ő is inkább tanult volna még...