Hogyan lehet elviselni az ilyen szülőket?

A szüleim főleg édesapám gyerekkoromban is sokat bántott 6-7 éves koromig sokszor a saját problémáinak és gyermekkori sérelmeinek levezetéseként megvert. Azóta mióta nem ver azóta a rendszeres sértegetésem és szavakkal történő bántásom megy, mind anyám mind apám részéről. Nekik soha semmi nem volt elég jó velem kapcsolatban már régen se. Mióta megszületett a testvérem azóta pedig egyre csak romlanak a dolgok (több mint 14 év van köztünk). Ráadásul születése óta babysitternek néznek engem és én vagyok a szemét alak, ha nem vagyok hajlandó rá napi több órát vigyázni, amikor kB semmi szabadidőm nincs. Ameddig óvodás volt addig kevésbé volt problémás a dolog, mivel nyáron a 2,5 hónapos szünetben az az 1 hónap amikor sokszor 3-4 órát kellett vele lennem még valahogy elviselhető volt (ilyenkor persze az egész napom hozzájuk kellett igazítanom). Azonban mióta én elkezdtem az egyetemet és testvérem iskolás lett a helyzet elviselhetetlen lett. Tudni kell, hogy anyám háztartásbeli tehát annyi dolga lenne, hogy vigyáz öcsémre meg rendben tartja a házat, de amikor csak tudja testvéremet áthárítja rám. Mielőtt valaki azzal jönne, hogy biztos sok a dolga és hasonlók suli időben sokszor fel se kel amikor mi indulunk és ha véletlen valamiért hazajövök akkor is általában az ágyban lustálkodik esetleg a tabletét bujja, de ő este 9kor már hulla fáradt. És ha este 6 kor 10 egyetemi óra után hazaesek akkor is már hárítja rám öcsém mert fáradt. Főzni persze maximum heti 1x főz akkor is olyat ami az ő fogára való.

A lényeg az, hogy akárhányszor nem tudom elvallalni öcsém annyiszor megkapom, hogy én ingyenélő vagyok még csak a pénzért vagyok velük. Persze ilyenkor apám mindig kipártolja és én vagyok a közellenség. Emellett kB napi szinten téma náluk a spórolás természetesen rajtam. Pedig magas színvonalon élünk 2 új kocsi, kertes ház és 3x mennek idén is nyaralni, ahova engem évek óta el se visznek.

Testvérem ezzel szemben mindent megkap amit csak gondol. Múlt hónapban például apám vagy 20db 2-3 ezer forintos plüsst hozott neki haza csak úgy szinte naponta hozott haza egyet. Azonban ha nekem bármire kell pénz akkor megy a garasoskodás.

Hiába tettem ezt szóvá szerintük az tök rendben van, hogy így állnak hozzá a dolgokhoz. Ahogy az is testvérem semmiért se kap ki, olyanokért sem amiért amikor én voltam ennyi idős akkora ütéseket kaptam, hogy összeestem.

Sajnos azonban az egyetemből még van 1,5 évem, így ebből a városból menekülni se tudok.

Szerintetek ki lehet bírni ép ésszel azt, hogy a pihenéstől és szabadidőtől teljesen megfosztanak évekig és mellette úgy beszélnek veled mint a kutyával?

Egy ilyen családból van más kiút mint a minél messzebb való menekülés és minden kapcsolat megszakítása?

Az értelmes válaszokat előre is köszönöm.

22/F