Mit gondoltok az alábbi szituációról (tettlegesség)?

Én negyedikes voltam amikor nem csináltam leckét és hisztiztem a tanulás miatt. Ekkor anyám kezet emelt de mint a leírtakban megfogtam a kezét, hogy megvédjem magam. Ekkor az említett 'mit képzelsz magadról hogy anyádra kezet mersz emelni' mondat jött és a másik kezével lenyomott egy taslit.

Ha egy kisebb dolog a téma és a gyerek semmi képp nem képes abbahagyni a hisztit (nem nyugszik a kiabálástól, nem hajlandó megbeszélni a dolgokat vagy esetleg a büntetés sem használ), akkor egy közepes erősségű tapsnak megfelelő ütés a fenékre még senkit nem sántított meg. Oké hogy most trendi hogy ne bántuk a gyereket, de régen nagyanyáink nem haboztak kiosztani 1-2 pofont és megvolt a kellő tisztelet gyerek-szülő között, nem voltak elkényeztetettek és azért jól nevelt emberek lettek anyáink, apáink.

Kedves #6

Nem ezt mondtam, de tény hogy a tisztelethez kell szabályozás, fenyítés. Ha csak 'trend' szerint leülünk megbeszélni a dolgot, hogy például Ferike nem szabad megverni az osztálytársaidat, akkor abból a gyerek nem biztos, hogy tanul. Én csak arra akartam mutatni, hogy régen nem volt ez a 'ne merjük bántani a gyereket mert az rossz és tönkreteszi lelkileg'. Személy szerint nem ismerek olyan szülőt, aki nem ütötte meg soha a gyerekét és aki azt mondja, hogy 'én soha', annak nem is hiszek. Nem azt mondom, hogy bármikor kedve szerint lehet bántani a gyereket, de azért megvannak a megfelelő szituációk. Tegyük fel, hogy a gyereked lopott a boltból. Leültél és megbeszéltétek. Aztán rá kisebb idő után megint lop, mivel valami szintén megtetszett neki. Oké, megveszed neki, hogy ne vágyakozzon utána. De mindent nem tudsz és szerintem nem is szabad. Törődés, beszélgetés után is lopni fog, akkor mit csinálsz? Én szívem szerint rácsapnék a kezére.

Gyereket ne aggódj, nem akarok. Ilyen elkényeztetett és elrontott világba nem fogok gyereket szülni. Az hiányzik, hogy nagyobb, például tini korában piszkálják, mert nem adtam meg neki mindent kiskorában és nem hagytam hogy elkényeztetett kis senki legyen, mint a mostani fiatalok többsége (lásd TikTok, útca). Persze tisztelet a kivételnek. Hozzá teszem én is ebbe az elrontott fiatal korba tartozom a magam 17 életévével, de hidd el szégyellem, hogy ebbe kell tartoznom.

Félreértés ne essék, nem vitatkozni szeretnék, ez csak az én véleményem. Természetesen mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy szeretné, jónak tartja. Tapasztalatból írtam, látom osztálytársaimon (akik elmondásuk szerint nem voltak fenyítve), hogy milyen felelőtlenek, éretlenek és tiszteletlenek mind tanár, mind diáktárs felé. Őszintén engem anyám kisebb koromban meg-megütött, de nem sántultam meg, iskolai átlagom 4-es fölött van mindig, segítőkész, empatikus és fegyelmezett vagyok. A kortársaimmal nem nagyon jövök ki a hóbortjaik és röhejes stílusuk miatt épp ezért a felnőttekkel értek szót, de szívesen beszélgetek bárkivel és elfogadok mindenkit annak amilyen.💕

Nem értem, kérdező, hogy hogyan látsz bármi esélyt arra, hogy a gyerek ment túl messzire, miközben semmit se csinált. O.o

Vita nem= veszekedés.

Nem ismertetted a helyzetet, hogy mint szülő reagálni tudjak, mert már be vagyunk dobva egy kész helyzetbe, annak is a legkritikusabb részébe. Amit reagálnék, ha hirtelen átvenném a kontrolt a szülő felett, hogy leállítanám a kezemet, szégyelném magam, mély megbocsájtást kérnék a gyerektől, majd megpróbálnék nem hulladék ember lenni onnantól.

Nálunk is ugyan ez megy! Nagyon sajnállak kérdező! Egyértelműen nem a szülőnek van igaza!

De ha anyukátok ilyen, miért nem mentek apukátokhoz?