Miért ekkora baj, hogy nem akarok jóban lenni vele?

Unokatesom és köztem 2 hét van, ő az idősebb, de kettőnk közül inkább mindig en voltam az érettebb. Világ életemben kitűnő tanuló voltam, ő nem. Egyedül neveli az anyukája és így mindig minden el lett nézve neki, olyanok is amiket én pl meg sem mertem volna csinálni. Középiskolába a közelében lévő nagyobb városba kezdett el járni, és teljesen megváltozott. Akkoriban még joban voltunk, és mivel kettőnk közül mindig én voltam a talpraesett, nekem volt több barátom, gondoltam félkészítem erre a változásra. (én hatodiktol közepsuliba jártam már, szóval én túl voltam rajta.) Azt gondoltam majd így könnyebb lesz neki, és lesznek barátai. Hát nem lettek. Legalábbis az osztályában nem, ki is utálták. Aztán összeszedett egy 18 éves pasit, pedig akkor még csak 15 volt,és ez a fiú elég balhés volt. Belekeverte az unokatesomat mindenbe, ő még csinálta és azt láttam rajta hogy még élvezi is. Bunkó lett, balhés, beszólogatos. Én próbáltam a lelkére hatni hogy nem lenne jó ha a fiú miatt nagyobb bajba kerülne de nem hallgatott rám, gondoltam majd lenyugszik aztán úgy is szakítanak. Ott aztán valami megszakadt és azóta nem is beszéltünk nagyon egymással. Most nem rég volt a tesóm diplomaosztója, amihez elment igy az egész nagy család ünnepelni egy étterembe. Ő is ott volt. Ugyanazzal a pasival akivel 15 éves kora óta együtt van, és nagy büszkén meselte hogy 3 hónapja már a menyasszonya, és kiderült hogy Pesten valami bárt, vagy klubot vezetnek. Anyukám egész este alatt kérdezgette hogy miért nem beszélek vele, miért nem közeledek felé, de én azt érzem nem akarok. Régen nagyon szerettem de már nem az az ember aki volt. Ráadásul Pestre járok egyetemre egyszer sem közeledett felém ő sem pedig tudta hogy ott vagyok. Ezek után tényleg én vagyok a bunkó mert nem akarok jóban lenni egy rossz társaságba került emberrel? :/