Ilyen helyzetben kötelező a jópofizás?

Abban közösek vagyunk hogy nekem is van vállalkozó rokonom, és maguktól hívtak el minket, mert 14 évesen látott utoljára most vagyok 26, elmentünk elénk tette a fél konyhát, utána végig kalauzolt a portáján.... Leszarom a drága autókat, de azért kikönyörögtem hogy vigyen egy kört a kocsival, mutassa már meg egy csóró panellakónak mi az élet :)

Ő mindig rendes volt, nem szállt el magától, mert csórók voltak ők is, csak a pénzét nem elszórta, hanem belerakta olyanokba amikbe más nem merné, sokszor mondta még fiatalon hogy maga akarja beosztani az idejét, és nem egy idegen aki ugyanúgy a pénzért ugrál.

Ettől függetlenül az életkedvem is elment, amikor jöttem hazafelé, én nem is hívtam magunkhoz, mert nincs mit felmutatni, most mit mondjak neki, ennyire telik havi 230ezer-ből?

Te ismered a családtagjaid, csak észreveszed már ha dicsekszik.

Nem ok tehetnek arrol, hogy gazdagok ti pedig nem.

Javaslat, ha legkozelebb talalkoztok: "Jaj Kittikem, legyszi ne mutogasd nekem ezeket a kepeket! Hogy lehetsz ilyen tapintatlan? Tudod, hogy mi nem engedhetjuk meg magunknak ezeket a kiruccanasokat, igy majd meg esz a sarga irigyseg!"

Kerdezo! Nem ok tehetnek errol. Jogos ha rosszul esik, hogy ti nem utazhattok annyit, de miert baj ha mas igen? Huzzak meg magukat, csak mert te irigy vagy? Inkabb orulj, hogy legalabb kepeken lesz alkalmad latni Barcelonat! Ha majd nem leszel irigy, lehet, hogy egyszer teged is magukkal visznek!

Én se lennék irigy. Mondjuk annál azért jobban állunk, hogy egy hosszú hétvégés velencei-tavi nyaralás lenne a legtöbb, amit megengedhetünk magunknak, de a sógornődéktől mi is nagyon messze vagyunk.

És én igen, teljesen őszintén tudnék örülni az örömüknek. Sőt, kérném, hogy ha hazajöttek, akkor egyszer tartsanak nekünk élménybeszámolót róla.

Teljesen normális ahogy érzel. Ez egy olyan dolog, ami kivétel nélkül minden emberben megtalálható. Ne foglalkozz a képmutató marhákkal akik válaszoltak neked.

Én semmit nem örököltem senkitől, férjem sem. Egész életünkben magunknak kellett hogy fizessük az egyetemet lakhatást, egy deka forint segítség sem érkezett szinte. Nekem is van ismerősöm, aki dús gazdag, és ugyan ez a helyzet vele mint sógornődékkel. Egyébként ha meg nem esik le nekik, mekkora egy bunkóság így viselkedniük, akkor lehet pénzben mérve gazdagok, de az alap szintű emberi empátiában igen nagy hiányt szenvednek, vagy pedig csak fel akartak vágni. (Vagy mindkettő.)

Próbálj meg arra koncentrálni, nektek mitek van az életben, te miért érdemes hogy felkelj és dolgozz minden nap. Dolgozzatok szorgosan, legyetek leleményesek és ti is majd ellátogathattok ilyen utakra.

Biztos van olyan dolog az életben, ami pedig nektek adatott meg inkább, és nekik kevésbé.

Addig is, lottózzatok néha, hátha könnyebben rátok ragyog még a szerencse.

Amúgy ismered a mondást: Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa :)