Csak nekem tűnik kívülről nézve undorítónak a nagycsaládos életforma?

Nem látok összefüggést a gyerekek száma és a felszínes családi kapcsolatok száma között.

Van nagycsalád, felszínes kapcsolatokkal.

Van nagycsalád, mély kapcsolatokkal.

Van kiscsalád, felszínes kapcsolatokkal.

És végezetül:

Van kiscsalád, mély kapcsolatokkal.

Nem látok kapcsolatot továbbá az emberek személyisége és a gyermekeik száma között. Ez inkább a hozzáállás függvénye.

Nekem is ez a véleményem. Nem pont az undorító szót használnám ,de értelme nincs sok ennyi gyereket kipotyogtatni . Hagyják őket nőni mint a gomba ,mert minőségi időt egyszerűen képtelenség 5-6 gyerekre szakítani,bárki bármit mond . Lazábbak is szerintem a kapcsolatok ,nagyjából nem is ismerik egymást a családtagok .. meg tényleg,minek ,mi értelme van 5-6-7-10 gyereknek,amikor nincs időd/energiád/kapacitásod nevelni (!) és tanítani őket,megismerni,foglalkozni velük. Akkor inkább neveljen az ember 1-2 esetleg hármat,de azokból legalább normális értelmes ember legyen. Minőség >mennyiség ,legalábbis nálam ..

Amúgy az ilyen nőket meg sajnálom,aki a terhesség-szülés-szoptatás-gyes körforgást látja élete értelmének és céljának .

Én nagycsaládban nőttem fel, 5-en vagyunk testvérek. Jobb szülőket és testvéreket nem is kívánhatnék. Abban igazad van, hogy ez személyiségfüggő, hiszen egy extra önző ember soha nem fog ekkora terhet a vállára venni. Illetve értékrend kérdése is. A szüleimnek soha nem az volt a fontos az életben, hogy minél több fele utazzanak, minél több anyagi javat gyűjtsenek, ők a gyerekeikben látták az életük értelmét. Ehhez persze két hasonlóan gondolkodó ember kell, így lesz harmonikus a kapcsolat, hiszen egy a cél. Édesanyám otthon volt velünk amíg középiskolába nem ment az utolsó gyerek is. Nem tudom elmondani mennyire jó volt így felnőni, hogy anyum mindig ott volt a háttérben támasznak. Ritka jó kapcsolat van közöttünk, egyáltalán nem nevezném felszínesnek. Édesapámmal is a mai napig kiváló a kapcsolatuk, ezt nem mindenki mondhatja el magáról 35 év házasság után. A házimunkából pedig kisgyerek korunk óta kivesszük a részünk, így nem teher senkinek sem. Nyílván voltak ellentétek, nehezebb időszakok, veszekedések, de ez nem a gyerekek számától függ, ilyen mindenhol van.

Mind az öten diplomás, értelmes, értékes felnőttek lettünk és ezt kizárólag a szüleinknek köszönhetjük.

Egyik barátnőmék 8-an vannak testvérek, másikuk 11-en.

Igen, "valláskárosultak", de valahogy mégis azt látom, hogy igencsak boldog családi életük van és az életben is helyt álltak a saját családjuk mellett.

Kicsit durva ezt az életformát leundorítórzni. Azt hittem 2019-ben már kicsit rugalmasabbak és toleránsabbak az emberek. 27/N