Hogy lehetne tapintatosan megkérni a feleségem, hogy magyarázza el a gyerekeinek hogyan kell normálisan viselkedni?

"attól tartok hogy ha én , mint "idegen" beleszólnék ... a feleségem is megsértődne"

Ez maga a meghunyászkodás. Hiszen te a feleségednek nem egy idegen vagy (hogy is jut eszedbe?!), hanem a férje! Úgy is kéne viselkedned, vagyis vele kellene őszintén megbeszélned, hogy mi a helyzet, nem itt, idegenekkel. Mi mondjuk meg, hogy hogyan beszélj a feleségeddel? De hát te ismered, nem mi, neked kéne tudnod, hogy milyen beszédből ért. Van, aki abból ért, ha vicceskedve beszólogatsz neki, de nagyon sokszor, kitartóan. Más meg abból, ha van egy nagy beszélgetés, mert akkor érti meg az egész dolog súlyát. A kettő között meg millió árnyalat. Mi nem tudhatjuk, hogy melyikre hogyan reagálna, te viszont öt év házasság után már sejthetnéd.

Egyébként meg a gyerekei felnőtt nők, úgyhogy a nevelésükkel már rég elkéstetek (öt évvel ezelőtt is késő lett volna: csak annyit tehettél, hogy megnézted jól, milyen a család, aztán eldöntötted, hogy így, ezzel a körítéssel feleségül veszed-e őt vagy sem). Most már marad az, hogy távol tartod magad tőlük, amikor ketten együtt vannak - vagy pedig elfogadod, hogy ilyenek (továbbra is).